Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - A fekészülés évei - A család és hagyományok

Vizsgálatunk komplex jelleg miatt szükségünk volt olyan modellalkotásra, amely segítségével szerteágazó témánkat, a tények sokaságát összefoghatjuk. Ezt a modellt az életút — életmű kettőségében, és az ebben rejlő, felfedezhető kérdés-válasz formában leltük meg. Életútjából azokat a mozzanatokat, eseményeket emeltük ki, amelyek művelődése szempontjából meghatározóak lehettek. Ebben a vonatkozásban érintjük mindennapjainak, életmódjának jellemzőit is, ha ennek véleményünk szerint művelődési, szemléleti változásra utaló jelentése, kifejezőereje van. Életművét elsősorban abból a szempontból tekintettük át, hogy milyen volt a kapcsolata az irodalommal, ill. ez a kapcsolat milyen tevékenységi-, önkifejezési formában nyilvánult meg. Ennek alapján Nagy Iván életútjának egy-egy szakaszát egy-egy jellegzetes önkifejezési formával lehetett jellemezni. Munkánkban azt vizsgáltuk, hogy életútján az adott körülmények között milyen feltételei voltak a művelődésre, s a kínálkozó lehetőségekből melyeket ragadta meg. Vagyis életművével milyen választ talált és adott azokra a kérdésekre, amelyeket kora állított elé. Nagy Iván életútjáról azt tartjuk és azt kívánjuk bemutatni: szép kísérlet volt arra, hogy a változó társadalmi körülmények között tudatosan választott értelmiségi szerepének megfelejen, s a kor változó kérdéseire életművével állandóan megújuló választ keressen és adjon. A FELKÉSZÜLÉS ÉVEI „A nemzet egy családból áll. És alig van egyes család, melynek legalább egy tagja valamely tekintetben az említést ki nem érdemelné. Az ilyenre nézve is pedig érdekes ismerni azon fát, mely azt termetté."

7 (1857) A család és a hagy<ymányok Nagy Iván a neves történész, a magyar nemesi családok genea lógiájának megalkotója, maga is az elöregedett feudalizmus ágasbogas családfájáról való.

8 A család a Felsőgyőri előnevet viselte, ugyanis egyik ága Diósgyőr környékéről, Borsod megyéből került át a 16. század végén Nógrád megyébe. 1594-ben nemességüket Rudolf király megerősítette, címereslevelüket 1595-ben Nógrád megyében hirdették ki. Nagy Iván ükapja, Nagy János (1678—1756) ezredes a Rákóczi szabadságharc után azonban lakhelyéről a Nógrád megyei Szécsényből először Hevesbe, majd a Jászságba költözött. Nagyapja, Nagy József (1755— 1809) Jászapátiban volt ügyvéd és városi jegyző, és itt született apja Nagy Ferenc 1788-ban.

9 152