Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Kubinyi Ferenc - Büntetés, eltiltás, remény

BÜNTETÉS, ELTILTÁS, REMÉNY Kubinyi 1872. augusztus 4-én Pauler Tivadar miniszterhez írt levelében még mindig fájdalommal írta le losonci gyűjteményének pusztulását. 1849. augusztusának elején a cári csapatok egy rajtuk esett gerillatámadást megtorlandó, az egész várost felgyújtották, megsemmisítették. Hatalmas értékek mentek tönkre, többek között a korábban említett híres Kubinyi-gyűjtemény is. Kubinyi szerint a pusztítást a jelenlévő császári biztos irányította, aki „valóságos autodafét tartott" a losonci házában. A képeket és a bútorokat összevagdaltatta, leöntötte szurokkal, puskaporral és úgy gyújtatta fel. A kertben a hársfák alatt lévő ipolytarnóci „óriási kövületet" is összetörette. 1849-ben ennél nagyobb tét forgott kockán: az élete. Idézést kapott az Újépület 5-ös pavilonjába a „magyar Bastille"-ba. Többször hallgatta ki egy bíróság, amelynek tagjai: „egy derék hadbíró, egy művelt és humánus kapitány és egy durva, többnyire szundikáló elnök". 1850-ig volt vizsgálati fogságban. 1850. július l-jén jelent meg a Magyar Hírlapban az ítélete. Az indoklás a következő: „Kubinyi Ferenc védfalui (sic!) nógrád megy. sz. 54 éves, ev. nős, földbirtokos és természetbúvár, mint nógrád megyei követ az 1848. oct. 3-i l.f. nyilatkozvány értésére esése után is az országgyűlést Debrecenbe követte, s annak tanácskozásaiban április 14-e előtt és után egész annak végképi feloszlásáig kitűnő részt vett. Az ápr. 13-i conferencziában a Kossuth által Magyarország tökéletes függetlenségének kinyilatkoztatására tett indítvány ellen szólt ugyan, azonban az ápr. 14-i ülésben, melyen Magyarországnak az összmonarchiától elszakítása és a dynasztia trónvesztése és száműzetése határozattá emeltetett, jelen volt, s a forradalmi convent tanácskozásai és határozataiban folyvást élénk részvéte, beszédei és indítványai által, különösen az ápr. 20. és 21. és május 4. és 5-ki ülésekben a kormányzónak kikiáltott Kossuth és újonnan kinevezett ministerek esküje fölötti viták alkalmával az ápr. 14-i felségsértő határozat helyeslését és beleegyezését félreismerhetetlenülkitüntette". A vád tehát: részvétel a törvénytelennek nyilvánított országgyűlés munkájában. Sőt még azt is bűnéül rótták fel, ami tulajdonképpen mentő körülmény lehetett volna, ti. a Béke-párti javaslatok a kormányzói esküre. De azért felismerték, azzal, hogy ott volt az országgyűlésen és javaslatai is voltak a kormányzóval kapcsolatban, de facto elismerte a trónfosztást, s a független állam mellett állt mindvégig. Ennek megfelelően szólt az ítélet is: „Mi131