Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Kubinyi Ferenc - Az erőgyűjtés évei

vonatkozóan leírt: „.. .az értelmiség (a haladók — P.M.) már határozatul fogadta volt el a háziadó, kiváltság megmentésére becsődített kortestömeg azt megbuktatta". Szorgalmazta a választmányt hitelintézetek alapítását, mert a hazai tőkehiány olyan mérvű, hogy ,,reménylenünk is alig lehet, hogy nemzeti gazdálkodásunk kifejlődjék". A szabad királyi városok ügyében a teljes polgári függetlenség megadását javasolták, ne függjenek a kormánytól és rendeltessenek Hto Tanács kormánya alá olly függetlenséggel, mint amilyenben a megyék vannak". Mindkét javaslatot elfogadták. Külön foglalkoztak a népneveléssel is. Kimondták, hogy minden magyar polgárnak lehessen gyermekét taníttatni, hiszen ezzel a hazaszeretet erősödik, és a magyar nyelv is terjed. A felekezeti iskola nem nevel mindig az emberek közötti kölcsönös bizalomra, s ezért javasolták az állami oktatás bevezetését is. Régóta húzódó, vitatott ügye volt a megyei „közönségnek" a tisztújítások botrányos körülményei. Ennek megszüntetése a polgári fejlődés és gondolkodás egyik fokmérője is lehet. Az új rendszer kidolgozása során felsorolták a visszaélések módjait is; szegényebb sorsú nemesek pénzzel való megvesztegetése, etetés, itatás, vendégelés „nemes társaikat zászlók alá gyűjtik, muzsikáltatják, csoportosan a választások helyére, tanyákra vezérlik ott ellátják...". A küldöttség a választás feltételeit az alábbiakban jelölte meg: a megyében élő, vagy ott birtokos, a választógyűlésen személyesen jelenlévő és a listára felvett nemes szavaz. A korhatárt 18 évre kívánták leszállítani. (A szavazati jog kiterjesztése a nem nemesekre fel sem merült, pedig Kubinyimár 1836-ban is javasolta ezt.) Ugyanakkor az eddigi nyílt szavazás helyett titkos szavazást kívántak bevezetni amelyet igen bonyolult formák közepette tartanának meg. A javaslat csak papíron maradt meg, mert még 1846-ban is ugyanezt a felvetést ismételték, mint bevezethetőt. Pedig szükség lett volna változtatásra, mert a megyének igen rossz híre volt a választásokon történt visszaélések terén, sőt Vahot Imre egyenesen úgy tartotta, hogy Nógrád volt az, mely „keblében a lélek vásárlás csörgőkígyóját elsőnek melengeté". De országosan sem volt különb a helyzet. Az 1843—44-es országgyűlésen a választási visszaélések ellen felszólalók kivétel nélkül úgy kezdték beszédjüket, mint a Heves megyei követ: „Küldőim a megvesztegetés szomorú következéseit sokszor tapasztalták. . . ", és számos példát is hoztak ennek igazolására. Mindenesetre a megye nemeseiben már meg volt az igény a változtatásra.

41 E korszak legjelentősebb eseménye kétségkívül az országgyűlés volt 1843—44-ben. A választási küzdelmekből az 1843. április 20-án 114