Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Kubinyi Ferenc - Főszolgabíróság és országos politika

Ezután ismereteink gyérülnek az intézetről, de ennek oka ma­gában az intézetben is keresendő. Sréter János így fogalmazta ezt meg: „Azon rész véti lankadást s a fáradságosabb munkála­tok hátramaradását, melly más küldöttségi tárgyaknál sajnosán éreztetik — sok honi legszebb vállalataink sorát — ezen intézet sem volt képes kikerülni". Ezek szerint alábbhagyott a lelkesedés, a lendület, s a tevékenység formálissá vált. A vagyona azonban megmaradt, hiszen 1844-ben 8000 Et-os tőkével kívánt részt­venni egy balassagyarmati takarékpénztár alapításában, ezzel is kamatoztatandó pénzét. Szórványadataink bizonyítják, hogy a Nemzeti Intézet még 1848-ban is fennállt. Évtizedek múlva aztán újraéledt, ám a korábbi elveitől eltérően már teljesen az erőszakos magyarosí­tás szolgálatába állt. 27 Kubinyi Eerenc életében ez a tevékenység is hasznos tapaszta­latokkal járt. A megyei iskolai oktatás helyzete, a népnevelés állapota ugyancsak érlelhette benne liberális nézeteit. Igaz, a Nemzeti Intézet nem volt mentes egész fennállása alatt a naci­onalista felhangoktól, de tény, hogy reformkori működése idején az első esztendőkben a nemzetté válás elősegítőjeként számot adott a megyei nemesség aktivitásáról, áldozatvállalásáról. Ugyanakkor ezek az évek politikai pályájának alakulására is meghatározóak voltak. 1830-ban a követ választásokkor, még csak a második választó szavazatszedő bizottság tagja, még új ember a megyében ahhoz, hogy jelentősebb pozíciót bízlaassanak rá. Tagja lesz viszont a követi utasításokat kidolgozó bizottság­nak. Ez a feladata végig megmarad és rendkívüli fontosságú lesz megyei politikai élet irányításában. Hiszen a követi utasítás volt az, amely tükrözte a megye álláspontját az országos kérdésekben és ehhez a követeknek feltétlenül ragaszkodniuk kellett. Szinte úgy fogalmazhatnánk némi túlzással, hogy a képviseleti rendszer ezen szakaszában a megyei követ szinte feleslegestvek tűnt. Ele­gendő lett volna az országgyűlésre csak a követi utasításokat eljuttatni. Erre az országgyűlésre egyébként Gyurtsányi Gábort és Prónay Jánost küldték fel. A rövid ülésszak alatt a vallás­ügyekben hallatták hangjukat erősebben, egyenlő jogokat kö­vetelve a protestánsok számára is. 1832-ben azonban már nevét a követségre jelöltek között ta­láljuk. A második követi posztra több javaslat is volt, végül is Szentiványi Anzelm és Kubinyi Eerenc között dőlt el a küzde­lem: ,,A többség ő Exelentiája Szentiványi Anzelm Tábla Bíró Űrra ki jelentetett." Vereség ez, de bíztató körülmények között. Egy jelentős köztisztviselői gyakorlatú nemes egyenrangú part­102

Next

/
Thumbnails
Contents