Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

1. A bányamunkások gazdasági, szociális helyzete és mozgalmai az 1918-1919-es forradalmak időszakáig. Elöljáróban meg kell állapítani, hogy mindkét kőszénbánya Rt. munkáspolitikája az 1920-as évekig viszonylag kedvezett a munkásoknak, mert fő céljuk a helyhezkötött, a lakótelepeken élő üzemi törzsgárda kialakítása volt. Ennek megfelelően társulati munkáslakásokat, munkásotthonokat építettek és különböző kedvezményeket nyújtottak. Ezek a kedvezmények azonban nem változtatták meg alapvetően a munkások élet—és munkakörülményeit, feltételeit. Nem változtatták meg és nem feledtették pl. az SKB Rt-hez tartozó Amália-aknai bányászokkal, hogy a 0,48—0,52 m átlagos széntelep vastagságból — 1912-ben — havi átlagban 30 műszakot teljesítettek s műszakonként, fejenként 8,3 q szenet termeltek ki. Jól szemlélteti Amália-akna helyét a társulaton belül az alábbi táblázat, mely 1897—1912 közötti évek átlagos keresetét mutatja. év Amália-akna Társulati átlag vájár csillés vájár csillés 1897 3.30 2.14 3.30 2.06 1898 3.22 1.80 3.30 2.09 1899 2.82 1.90 3.35 2.01 1900 3.54 2.16 3.66 2.18 1901 3.33 2.23 3.40 2.01 1902 3.44 2.14 3.33 1.87 1903 3.45 2.01 3.47 2.14 1904 3.48 1.99 3.61 2.40 1905 3.46 1.96 3.68 2.18 1906 3.81 2.01 3.91 2.38 1907 3.86 1.97 4.09 2.18 1908 3.99 2.06 4.27 2.37 1909 4.09 2.11 4.40 2.80 1910 3.92 2.13 4.39 2.28 1911 4.11 2.07 4.47 2.27 1912 4.82 2.13 4.85 2.34 Az adatokból megállapíthatjuk, hogy az Amália-aknai vájárok keresete csak 1902-ben haladta meg 11 fillérrel a társulati átlagot, míg a csillések keresete 3 évben mutat többet a társulati átlagnál: 1897-ben 8 fillérrel, 1901-ben 22 fillérrel és 1902-ben 27 fillérrel volt magasabb a csillések átlagkeresete a társulat összes csillésének átlagkereseténél. (1) 8