Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

A népi—hatalmi szervek a felszabadulást követően csak azokat a szervezeteket, egyesületeket oszlatták fel alispáni rendelkezésre, melyek fasiszta, vagy félfasiszta jelleget viseltek magukon. Az etesi Nemzeti Bizottság és a községi elöljáróság pl. az Etes—Amália-aknai Kalász leánykör működése mellett foglalt állást, mert kifogás nem merült fel a tevékenysége ellen.(176) 1948 végén a belügyminisztérium rendelete alapján feloszlatták, illetve beszüntette működését az etesi levente egyesület, a polgári lövészegyesület, a római katolikus olvasókör, Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Nemzeti Szövetsége helyi csoportja, a Magyarországi Bánya— és Kohómunkások Nemzeti Gazdasági Szövetsége etesi csoportja, a MOVE etesi társadalmi és sportegyesület, Albert-aknai katolikus leánykör, az Amália-aknai katolikus leánykör, az etesi katolikus leánykör és az Amália-aknai tornakör. (177) Az Amália-bányatelepi olvasókör is újjászervezte vezetőségét 1948-ban. Elnök: Moskát László, ügyvezető Radnai Nándor, jegyző Kicsiny József, pénztáros György János, gazda Kovács János, könyvtáros Házer Zoltán, ellenőr Lantos Sándor és Keszthelyi Károly lett. (178) A Bányamunkások Szabad Szakszervezetének helyi csoportjai 1945 tavaszán alakultak meg. A szakszervezetek létrehozását a kommunista párt és a volt szervezett bányamunkások kezdeményezték. A szakszervezetek megalakulásával, a vezetőségek megválasztásával egyidőben fogalmazták meg feladataikat az alapszervezetek. A bányászok határozottan a kommunista program támogatását tűzték ki célul. ,,Mindent az újjáépítésért!" — mert megértették, hogy a bányák működésétől függ az újjáépítés sorsa. E központi feladaton belül foglalkoztak a termeléshez szükséges feltételek javításával, az 1945. május 1-én életbe lépett kollektív szerződés megvitatásával, az élelmezés és ruházkodás javításának kérdéseivel s Karancsalján pl. a tanulással is, mely nélkül elképzelhetetlennek tartották a jövő nagy feladatainak megoldását. A bányász szakszervezetekben általánosan kialakult és elfogadottá vált az az álláspont, hogy a szakszervezeti vezetők csak kommunisták lehetnek. Ezen túlmenően a bányász párttagoknak aktív tevékenységet kellett vállalni a szakszervezetekben is. Ez azonban nem központi előírás volt, hanem helyi igényként és feladatként fogalmazódott meg,a bányamunkáspárttagok véleményeként. A szakszervezetek megalakulását közvetlenül követő években az alapszervezetek életében háttérbe szorult a demokratizmus, gyakori volt a pártszervek és szervezetek közvetlen beavatkozása a szakszervezetek munkájába. A. közvetlen irányítás és beleszólás a szakszervezeti munkába a kor követelménye volt, hiszen a munkásosztály hatalmának kérdéséről és a munkásegységről volt szó. A pártszervek szorgalmazták a szakszervezeteknél a rendszeres szakszervezeti napok és szemináriumok szervezését. 78