Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

Az 1940-es évek elején a Bajcsy-Zsilinszky Endre szerkesztette Szabad Szó — politikai és társadalmi hetilap — meglehetősen nagy számban járt Etesre. Egyéni előfizetők voltak pl. Rozgonyi István bányamunkás, Horváth András bányamunkás, Bozó György nyugdíjas bányász, Zámbó László földműves. A lap a szegényparasztság érdekeinek szószólója volt, ezért különösen jelentős, hogy bányászok is előfizettek a lapra. (140) Az 1930-as évek végén, az 1940-es évek elején a szénmedencében is termékeny talajra talált a nemzeti szocialista mozgalom, a nyilaskeresztes párt. A talajt az a helyzet teremtette meg számukra, hogy igen széleskörű szociális demagógiával léptek fel, hirdetve, hogy a munkások anyagi helyzetének, munka— és életkörülményeiknek javítására minden eszközt felhasználnak. S mivel a munkások az elmúlt években, évtizedekben számos esetben nem kapták meg harcaikhoz sem a szociáldemokrata párt, sem a szakszervezetek jobboldali vezetőinek támogatását, sorsuk jobbítása érdekében a nyilas mozgalomban reménykedtek. Etesen 1940 Őszén alakult meg a nyilaskeresztes párt, melynek helyisége Pál Imre házában volt. E szélsőséges jobboldali pártszervezet, hogy szociális együttérzésének nagyobb tért hódítson, a munkások fogadására, panaszaiknak meghallgatására sokkal több időt szentelt, mint a szociáldemokrata párt, vagy a bányász szakszervezet helyi csoportja. A nyilas párt szervezete hivatalos óráit naponta 8—13 és 14—19 óra között tartotta. Vasár— és ünnepnap 8—19 óráig állt a munkások rendelkezésére a hivatalos helyiség, melyet 1941. január 29-től Csöke Pál házába helyeztek át. 1940. október 7-én Salgótarjánból országos bányászsztrájk indult a magasabb munkabérért, a jobb élelmiszer és ruha ellátásért, a goromba bánásmód megszüntetéséért. A sztrájkot a nyilasok kezdetben támogatták, majd mikor látták, hogy céljukat nem érikel vele, cserbenhagyták. A sztrájk letörésére erős karhatalmi egységeket vetettek be. Végülis a sztrájk részeredményekkel zárult. Átmenetileg javult az élelmiszer ellátás. A béreket 7 százalékkal emelték és hatályon kívül helyezték a 8 órás munkanap és a fizetéses szabadság felfüggesztéséről szóló rendeletet, melyet a háborús viszonyokra való tekintettel léptettek életbe. (141) A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. hadiüzemi személyzeti parancsnoka 1941. január 17-én kötelezőleg elrendelte, hogy február 28-ig minden vasárnap, még a levente kiképzési napokon is dolgozni kell. (142) Etesen 1941-ben az SKB Rt. alkalmazásában 835 munkás, 23 altiszt és 9 tisztviselő állt, összesen 867 személy. Az etesi levente egyesületnek 255 tagja volt. A bányánál 126 levente volt érdekelt, 44-en úgy, hogy a bányánál voltak alkalmazásban és 82 leventének az apja dolgozott a bányánál.(143) A munkanapok számának növelése, a megdrágult megélhetési költségek s egyáltalán a háború okozta nehézségek elégedetlenséget váltottak ki 66