Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

kakedv és munkakészség szükséges. A jó teljesítmény pedig javarészt ezen utóbbi körülménytől függ. A Rau-aknai eset élesen rávilágít a fenti állítás helyességére. A munkásság elkedvtelenedése, melyet földalatti erők is szítottak, arra vezetett, hogy úgy a fejtési teljesítmény, minta bányakoefficiens lényegesen esett." (111) 1936 tavaszán a bérek és a munkaalkalom csökkentése miatt fellendült a szakszervezeti mozgalom. A hatóságok részéről célszerűbbnek látszott hallgatólagosan eltűrni a mozgalom feléledését, semmint megismétlődjenek az 1920-as évek végének nagy munkásmegmozdulásai. Az SZDP vezetői is megérezték ezt és megkezdték a tagok szervezését. A fellendült szervezkedést a szociáldemokrata párt és a bányász szakszervezet központi kiküldöttjei személyes részvételükkel segítették. 1936. június 7-én Karancsalján Bertrand Antal a bányász szakszervezet központi titkára mintegy 1000 bányász előtt beszélt a kormány háborús politikájáról, mely növeli a hadifelszerelésre fordított összeget, ugyanakkor nem törődik a bányamunkássággal. A gyűlés után Karancsalján 120, Etesen 30 főre emelkedett a szociáldemokrata szakszervezetek tagjainak száma. A helyi csoportot azonban nem alakították meg. A tagdíjak beszedését Karancsalján ifj. Kőzik Ferenc, Etesen Sirkó Antal bányászok végezték. (112) 1936. július 19-én Etesen 1200 bányász részvétele mellett alakult meg a Bánya— és Kohómunkások Országos Szövetségének helyi csoportja. Az alakuló ülésen részt vett 1200 bányamunkás természetesen nem lett tagja a bányász csoportnak, de a kiküldött előadók beszédét s a salgótarjáni munkásdalárda műsorát ennyien hallgatták meg. Bertrand Antal, a Bányamunkás Szövetség központi titkára és Németh Alajos salgótarjáni SZDP titkár fokozott szervezkedésre és összetartásra hívták fel a bányászokat. Ugyanebben az időben Karancsalján a foglalkoztatott 186 bányász közül 150 fő lépett be a szociáldemokrata pártba. A szakszervezeti helyi csoport megalakítását későbbre tervezték. (113) A bányamunkások szervezkedése mindjobban magára vonta a rendőrség figyelmét. Az egyik jelentésükben olvashatjuk, hogy „A Rau-aknán foglalkoztatott bányamunkások között nagy az elégedetlenség. Az itteni munkások keveslik a munkabérüket, s helytelennek tartják a termelési munkálatokat is, mert szerintük a bánya mélyén dolgozó munkások egész munkaidő alatt a vízben állva dolgoznak. Hír szerint Krupár Géza üzemvezető főmérnök a Rau-aknán foglalkoztatott szociáldemokrata szervezők és vezetők elbocsátását tervezi. Ennek megtörténte után remélhető a féktelen szociáldemokrata agitáció részbeni visszafejlesztése." (114) A központi igazgatóság azonban egyelőre visszariadt ettől a radikális lépéstől, melyet a korábbi évek tapasztalatai nyomán nem is vélt célravezetőnek.