Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

A magyar munkásmozgalom történetében 1925. április 14-én egy nagyjelentőségű esemény zajlott le. Mint ismeretes, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt baloldalából Vági István vezetésével megalakult a Magyarországi Szocialista Munkáspárt. Az új párt a Kommunisták Magyarországi Pártja fedőszerveként működött. Képviselte és hirdette a KMP politikáját, melynek legális szószólója volt. Az országos megalakulást követően fokozatosan épültek ki a párt szervezetei elsősorban Budapesten és a pestkörnyéki üzemekben, nagyobb városokban, településeken. Az MSZMP a KMP politikájának megfelelően egyik lényeges feladatának tekintette a munkásegység megőrzését. Ennek érdekében is felemelte szavát sajtójában, röplapjain keresztül. A Szocialista Munkás írta, hogy a „A bányamunkások tömegesen hagyják ott a szervezetet, hiszen az ujjukat sem mozdítják meg a helyzet megjavításáért. Sőt már ismételten épp Peyerék voltak azok, akik a munkások feje fölött való titkos tárgyalásokkal leszerelték a spontán kitört mozgalmakat is. Peyerék ellen mindenütt, ahol bányász van, szörnyű az elkeseredés. És joggal! Mi mégis azt mondjuk a bányászoknak: Ne hagyjátok el a szervezeteteket! Ellenkezőleg! Tömegesen térjenek oda vissza azok is, akik már kiváltak! Hanem csináljatok rendet a Bányász Szövetségben! Hogy az érvényesüljön, amit ti akartok!" (66) S ha az 1920-as évek elején a keresztény—szocialista szakszervezeteknek nem volt létjogosultságuk a szénmedencében, 1926 nyarán, őszén egy sor bányatelepen és bányászlakta községben alakult meg a Csóka-féle szakegyesület. Nem véletlen, hogy az MSZMP röplapon keresztül külön is szólt a salgótarjáni munkásokhoz, megmutatva egyúttal azt az utat is, melyet követniök kell. „Igazatok van, amikor Peyer Károlyban látjátok azt, aki a főbűnös a szakadás felidézésében... De nincs igazatok salgótarjáni munkástestvérek, ha Peyer Károly árulásaira, diktatúrájára, pökhendisegere, önnön gyalázatára való büszkéikedésére a bányamunkásszövetségből való kilépéssel feleltek. Mert a szakszervezet nem Peyer Károlyé, hanem a tiétek. Nem Peyer Károly, hanem ti építettétek fel, a ti áldozatkészségtek, a ti összekuporgatott filléreitek rakták le még a háború alatt az osztályharcos szervezet fundamentumát. Nem tinéktek, hanem Peyer Károlynak kell kitakarodnia a szervezetből. Nem kiválnotok kell, hanem Peyer Károly és a peyerkárolyok uralmának kell végetvetnetek a szakszervezeti mozgalomban... Nincs igazatok salgótarjáni munkástestvérek, ha abból a tényből, hogy a szociáldemokrata parlamenti politika zülleszti, bomlasztja és kárhoztatja eredménytelenségre a szakszervezeti mozgalmat, azt a következtetést vonjátok le, hogy a gazdasági mozgalom legyen „független" mindenféle politikától. A szakszervezetek politikai „semlegessége" azt jelenti, hogy az osztályharccal lesztek „semlegesek", hogy az osztályharctól lesztek „függetlenek". 36