Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)
A természetbeni járandóságot a társulat által fenntartott élelemtárakból lehetett kivételezni vásárlási könyvre. A társulat az élelmezési és iparcikkeket nagykereskedelmi áron vásárolta meg és kiskereskedelmi áron adta el dolgozóinak. Ha ezt figyelembe vesszük, mindjárt nem fest olyan szép képet a fenti kimutatás. A természetbeni járandósággal naponként csapták be a dolgozókat. Ezen túlmenően gyakran előfordult, hogy a dolgozó a részére megállapított járandóságot megfelelő kereset hiányában nem tudta akkor kiváltani, amikor arra jogosult lett volna. Ez esetben elvesztette az arra az időre szóló élelemtári vételezési lehetőséget. Mindezt még tetézte az a körülmény, hogy pl. az etesi bányákban dolgozók sok—sok kilométert gyalogoltak a legközelebbi élelemtárig és vissza, hogy családjuk részére az élelmezést biztosítani tudják. Etesen és a Karancs-völgyben nem volt élelemtár, csak 1937-ben létesítettek Karancskesziben. Addig a salgótarjáni élelemtár állt csak rendelkezésükre. Az életkörülményeknek a társulat által e behatárolt voltát a munkakörülmények sem tették kiegyenlítettebbé. A Magyarországi Bánya— és Kohómunkások Országos Szövetségének központi lapja, a Bányamunkás 1927 decemberi számában írt az Etes—Rauaknai állapotokról. Mint írja, Rau-akna „II. siklójában 7. osztójában lévő fejtésből embereket eszméletlen állapotban hoztak ki. A karbidiámba már csak alig, hogy ég és mégis kényszerítik a munkásokat ilyen helyeken dolgozni. Ha a munkás tiltakozni mer, rögtön az elbocsátással fenyegetik. A Rau- és Albert-aknának csak egy szellőztető gépe van. Hogy az árammal spóroljanak, éjjel nem járatják és így annak lehetősége sincs meg, hogy a munka közben robbantás által felgyülemlett füsttől megtisztuljon az akna." A Bányamunkás cikke beszámol arról is, hogy az akna mérnöke és főaknásza milyen embertelenül bánik a munkásokkal. Ha a felolvasóban, a leszállásra gyülekező 100—150 munkás mindegyike nem köszön nekik, akkor állatoknak, ökröknek nevezik a bányászokat. S ha a bányászok megjegyzést tesznek, azokat nem engedik le a bányába, s az aznapi keresettől elesnek. A veszedelmes fejtési munkálatok mellett az embertelen bánásmód jellemzi a Rau-aknai körülményeket. (51) Etes 1923 novemberében alakult nagyközséggé. Uj elöljáróság és képviselőtestület került a nagyközség élére. Bíró: Pál Miklós, helyettes bíró: Máté Mátyás, pénztárnok: Zámbó András, közgyám: Rozgonyi Károly. Esküdtek: Gordos Antal, Csöke István, Máté István, Mottnig György, Szabó István, Kozmán Vilmos. Választott községi képviselők: Fodor Mihály, Zámbó András, Zámbó Lajos, Sirkó Mihály, Zámbó Adolf, Máté János, Rozehnál Sándor, Surányi Mihály, Ondrék József, Zámbó Ferenc, Fodor Lajos, Kucsera Mátyás, Csöke Antal. Az új elöljáróságot és a választásokat hírüladó salgótarjáni polgári hetilap A Mun31
