Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

8 órás műszak mellett döntöttek, ezért hazaküldték őket. Miután másnap nem voltak hajlandók munkába állni, 45 bányász bizalmiférfi ellen eljárást indítottak. Az eredményt ez sem hozta meg. A bánya vezetése szigorúbb intézkedéseket foganatosított, megkezdték a kilakoltatásokat. Gyakran csendőri tettlegességre is sor került. A 6000 bányamunkás küzdelme a pótműszakok eltörléséért és egyéb követeléseikért 4 hétig tartott. A sztrájk második hetében a bizalmiakon keresztül akarta a bányaigazgatóság a sztrájkot megszüntetni, de a bizalmiak sztrájktörésre nem voltak hajlandók. A sztrájkmozgalom lecsendesítésében az országos jobboldali szakszervezeti vezetők elsőrendű szerepet vállaltak. Végül megállapodás jött létre a miniszterelnök, a kereskedelemügyi miniszter és a bányász szakszervezet központi vezetősége között, melynek értelmében a salgótarjáni szénmedence bányászai 1923 március végéig heti két 4 órás pótműszakot teljesítenek. Ha ezzel sikerül megfelelő többlettermelést elérni, akkor a pótműszakot megszüntetik. A bányavállalat megígérte, hogy az elbocsátott munkásokat visszaveszi s a sztrájk miatt senkit sem bocsátanak el. A munkások 1922. augusztus 25-én felvették a munkát. Salgótarjánban Peyer tárgyalt a bányászok képviselőivel és kinyilvánította, hogy „aggasztja nehéz helyzetük, és mindent elkövet követeléseik teljesítéséért". Ugyanakkor a bányaigazgatósággal való tárgyalás után hivatkozva az „országérdekekre, a szénhiányra" a sztrájk beszüntetését javasolta. A négyhetes sztrájk következtében 10.000 vagon szén veszett el. A sztrájk második hetében a bizalmiakat Balassagyarmatra szállították, internálási eljárás indult ellenük. (43) Az SKB Rt. igazgatósága a.négy hetes munkabeszüntetés megtorlásaként a bakancs, a ruha, a szén és egyéb járandóság határidejét négy héttel kitolta. A 8 órás munkaidő 1923. április 1-vel lépett életbe. A pótműszakokra vonatkozóan megállapodás született, melynek értelmében havi 2 pótműszakot vállalnak a bányászok, szombat este 10-től vasárnap reggelig. A pótműszakok bérezése a mindenkori műszakkereset kilencszerese a vájároknak és a szakmányban dolgozóknak, egyéb földalatti munkások a nyolcszorosát és a külszíniek a hétszeresét kapják készpénzben. Ez a megállapodás bizonytalan időre szólt. (44) 1922. június 18-án bányász szakszervezeti gyűlés volt Salgótarjánban a Vigadóban, mely zsúfolásig megtelt. A környéken lévő bányatelepekről sokan több órás gyalogutat tettek meg, hogy a gyűlésen részt vehessenek. Etesről — ahol még ekkor nem működött önálló helyi csoport — csoportosan érkeztek a bányászok. A bányászok szociális helyzetét és a szövetség eddigi működését tárgyaló értekezlet után új vezetőséget választottak, melynek tagja lett Etes—Amália bányatelepről Surányi Mihály és Albertaknáról Ondrék József. (45) 28