Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

3. A bányászok szervezkedése és mozgalmai az 1920-as években. A Tanácsköztársaság megdöntése után hatalomra jutott ellenforradalmi rendszer társadalmi és politikai berendezkedése alapvetően megváltoztatta a munkások helyzetét. A kormány eltörölte, hatályon kívül helyezte a proletár állam törvényeit, rendelkezéseit. Megtorló intézkedésekkel sújtották a tanácshatalom szerveiben résztvett személyeket, internálás, börtön, rendőri felügyelet jutott osztályrészül azoknak, akik a Tanácsköztársaság erősítéséért, megvédéséért tevékenykedtek. A nógrádi szénbányáknál röviddel a Tanácsköztársaság megdöntése után a bányamunkások béreit 50 százalékkal csökkentették. A salgótarjáni bánya igazgatóság a bérek nagymérvű csökkentésével egyidőben — a széntermelés fokozása érdekében — foglalkozott a munkaidő szabályozásával, azaz a szabályozásnak azzal a módjával, hogy a 8 órai munkaidőt a lehető legjobban használják ki, majd később a munkaidőnek 10, illetve 12 órára történő visszaállítása lett volna a következő lépés. A munkaidő meghoszszabbításának bevezetése csak azon múlott, hogy nem volt megfelelő az élelmezés és elégtelen volt a ruházkodás. Ezért a munkaidő szabályozása 1919 végén kivihetetlenné vált, bár 1919 őszén egy rövid időre bevezették a 12 órás műszakot, de az ellátási körülmények miatt a bányászok ellenállásába ütközött. (38) A munkaidő meghosszabbítására irányuló törekvés az igazgatóságok részéről ha nem is hozta meg a várt eredményt, de mindenképpen a munkások elleni lépés volt. Schmidt bányaigazgató 1919. december 1-én arról írt, hogy „...munkásaink nagy rábeszélés és a vasárnapi munkával való fenyegetés után megígérték, hogy minden szombaton pótműszakot teljesítenek ... Munkásaink hangulata még mindig a kommunizmus felé hajlik, minek ellensúlyozása képpen a jó munkás bőkezű jutalmazását, viszont a rossz és zavart csináló munkáselem elbocsájtását rendeltük el..." (39) A bányaigazgatóság 1920 decemberében adott ki egy körrendeletet, melyben közölte, hogy megbeszélést folytatott az „összmunkásság képviselőivel", s ennek eredményeként az alábbi határozat született ,,a bányászok helyzetének javítására": a munkabéreket 15 százalékkal felemelik, a túlóráért 100 százalékos bérpótlékot fizetnek. A 12 órás műszakért 1/8-ad szalonnatöbblet, a pótműszakért liszt többlet jár. E beigért pótlólagos szolgáltatások csak rövid ideig voltak érvényben, eltörölték azokat s a szokásos illetmény fejében dolgoztatták le a bányászokkal a megnyújtott műszakot, amit általában nem tudtak bevezetni, de a bányamunkásoktól megkövetelték a túlmunkát, a pótműszakot, a vasárnapi munka végzését. 1921 augusztusától a hét három napján 12 órai munkaidőre követelezték a bányászokat. (40) 26