Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

lakta települések munkásait is. Ez a tény nem hagy kétséget abban a vonatkozásban, hogy az etesi bányászok is részesei voltak annak a nagyjelentőségű politikai mozgalomnak, mely végülis a kommunista eszme melletti elkötelezettséget jelentette. (25) Az 1919. január 1-i kommunista győzelmet jelentő népgyűlést követően Salgótarján és a környéki települések bányászai meg akarták gyorsítani a forradalom menetét. Január 2-án lépéseket tettek a munkásellenőrzés bevezetésére a bányaüzemekben. A politikailag kevésbé iskolázott tömegek a hatalom megragadását a rablásokban, fosztogatásokban vélték elérni, mely január 3-án vette kezdetét. A hatalom megragadására irányuló törekvések e nem törvényszerű kísérőjelensége alapot adott arra, hogy a kormány fegyveres erők bevezetésével, Peyer Károly kormánybiztos ,,rendcsinálásával" — mintegy 100 ember kivégzésével — katonai diktatúrát vezessen be a salgótarjáni iparvidéken. Ezért a tettéért Peyer Károly méltán érdemelte ki a „salgótarjáni Haynau" elnevezést. (26) 1919. január első napjainak eseményei kapcsán írta Schmidt bányaigazgató, hogy január 3-án „Albert-aknai munkásaink a bányából kijöttek s Salgótarjánba akarnak menni, mire telefonon utasítottam a főaknászt, majd a főmérnök urat, hogy ezt akadályozza meg, s mikor ez nem sikerült, magam állítottam meg a menetet s így akartam őket a bemenetelről lebeszélni, miután csaknem bizonyos voltam, hogy a gyűlés csak ürügy, a végcél a rablás. A józanabb és tisztességesebb munkásokat tényleg sikerült visszatéríteni, de cca 100 ember tovább ment, mire azonnal értesítettem a salgótarjáni munkástanács elnökét, hogy a bevonulást akadályozza meg, de ez nem sikerült, mire sajnos előérzetem valónak bizonyult, vagyis a rablást tényleg a mi munkásaink kezdették meg..." Schmidt bányaigazgató a salgótarjáni január 3-i eseményekkel kapcsolatosan írta, hogy „munkásainka bolsevizmushoz való csatlakozást határozták el s így az eddigi rendetlenség és fegyelmezetlenség még kritikusabb lett, amennyiben most már ismét napirenden vannak Salgótarjánban és környékén a rablások, ami munkásaink hangulatát a lehető legharciasabbá tette. — Telepeinken egyelőre rablás nincs, de már emlegetik a raktárak felosztását, egyes tisztviselők elűzését, s miután a szónál egyéb fegyverünk nincs, a munkások akaratának végrehajtását megakadályozni nem tudjuk..." A január 8-án kelt leveléből idézett mondatok már újra a helyzet magaslatán álló igazgatót mutatják be. „Belátva azt, hogy munkásaink nagy, remélem nagyobb része tisztességes ember, kiket csak a rosszul megválasztott bizalmiférfiak erélytelensége sodor a rablásba, a helyzet hevében a munkástanács megalakításának ürügye alatt új bizalmi férfiakat választtattam titkos úton, aminek kedvező eredménye azonnal észlelhető volt a hangulat 22