Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

súlyosodik üzemünkre a munkáslakások hiánya s azok elhanyagolt volta, aminek következménye volt az, hogy munkásaink elhagytak s odamentek dolgozni, ahol jó lakást kaptak..." Ugyanezt a gondot vetette fel Malomhegyi Dezső 1919 júniusában a Tanácsok Országos Gyűlésén, mint a salgótarjáni járási direktórium elnöke. (23) 1918. november 9-én szakszervezeti bizalmiak követelésére az addigra már 120 százalékra emelkedett háborús drágasági pótlékot október 1-ig visszamenőleg 320 százalékra emelték fel. Schmidt bányaigazgató 300 százalékot akart elfogadtatni, de ehhez az kellett volna, hogy a munkások ugyanolyan élelmezési kedvezményben részesüljenek, mint az SKB Rt. munkásai. A bizalmiak bejelentették, hogy nobember 11-étől kezdődően az összes bányamunkás csak 8 órát dolgozik. A bányaigazgató szerint ezek a kedvezmények előre nem látható veszteséggel járnak a társulat számára, mert kiszámíthatatlan, hogy mennyi lesz a többlet munkabér és a munka termelékenysége esni fog—e és mennyivel a 8 órai munkaidő bevezetésével. S mindez pedig növelni fogja a termelési költséget, amely nyilvánvaló veszteséget jelent. 1918 december elején a bányaigazgató mára munkások megnövekedett politikai aktivitását teszi szóvá, mondván, hogy „...munkásaink folytonosan gyűléseznek, politizálnak, a tisztviselők és altisztek ténykedését bírálják, mindenféle reájuk nem tartozó ügybe belekontárkodnak, folytonosan utaznak..." (24) valójában élni akartak a polgári demokratikus szabadságjogokkal s egy kicsit a hatalommal is. Az eddigi kutatás, a feltárt adatok, a rendelkezésre álló forrásanyag nem tanúskodik arról, hogy Etesen megalakult volna a Kommunisták Magyarországi Pártja helyi szervezete. Az 1918. november 24-i országos megalakulás után Salgótarjánban 1918. december 26-án jött létre a KMP salgótarjáni szervezete a bányász és vasas szakszervezet együttes bizalmi ülésének állásfoglalása alapján. A párt létrejötte a salgótarjáni és Salgótarján környéki szakszervezeti bizalmiak és vezetőségek kollektív belépésének következménye volt. E tény alapján szinte biztosan állítható, hogy Etesről is voltak tagjai a KMP salgótarjáni szervezetének, mint ahogy a bányászok a salgótarjáni helyi szakszervezeti csoport tagjai voltak. Feltételezés nélkül állíthatjuk, hogy Etes szervezett és öntudatosabb bányászsága részt vett azokban a politikai demonstrációkban, melyek a KMP salgótarjáni létrejöttét, a párt politikájának szélesítését, térhódítását és a kommunista politika végleges győzelmét jelentették 1918. december 26-án, 29-én és 1919. január 1-én. Az idevonatkozó források arról tanúskodnak, hogy a KMP Központi Bizottsága által szervezett politikai nagygyűlések nemcsak Salgótarján munkásságát vonzották a Piactérre, hanem a Salgótarján környéki bányászok— 21