Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)

I. A barnakőszénbányászat környezeti feltételei Nógrád megyében 1. A nógrádi szénmedencék földrajzi fekvése, kiterjedése Nógrád megye az ország északi részén fekszik. Területe 2544 m 2 ,az ország területének 2,7 %-a. Északon az Ipoly folyó mentén Csehszlovákia, nyugati és déli részén Pest megye, keleti részén Heves megye határolja. Északkeleti csücskében, mintegy 10 km-en Borsod-Abaúj-Zemplén megyé­vel határos. Három városa, Salgótarján, Balassagyarmat és Pásztó, valamint 135 községe van. A megye tájképileg változatos, hegyes, dombos területén három jelen­tős hegység húzódik: a Börzsöny keleti vonulata, a Cserhát és a Mátra. Északon a Karancs-Médves hegység terül el, mint határvidék Csehszlovákia felé. A nógrádi táj igazi jellegét a Cserhát hegység adja meg a megye közép­ső részén. Déli nyúlványai már a Gödöllői-dombvidékbe simulnak bele. Északi határa az Ipoly völgye, keleti felén a Zagyva völgye határolja el a Mátrától. Hullámosan alakult dombvidék, hegységjelleg nélkül, szétszórt apró kúpok, rövid gerincek. Északmagyarországon, így vidékünkön is a földtörténet ős- és ókorá­ból származó képződmények nagy mélységben helyezkednek el. Ezek a gránit telérekkel és tuskókkal tarkított kristályos palákból álló, összetöre­dezett karbon-, perm kori alaphegység darabok egy harmadkori medencét alakítottak ki. Az alaphegység keretét délnyugat felől a vác—csővár—rom­hányi (nézsai) felső triászkorú hegyrögök; északnyugat, észak- és északke­let felől az Osztrovszki—Vepor, a gömöri, a tornaaljai, az uppony—nekézse­nyi és a Bükk hegység palezoos (ókori)— mezozoos (középkori) hegységek alkotják. Dél felől a Mátra hegység, a medence csak földrajzinak tekinthető s nem földtani határát jelöli. Az északmagyarországi harmadkori medencében a barnakőszén fő elterje­dése a kelet—nógrádi (salgótarjáni), az ózd—egercsehi és a sajómelléki me­dencerészekre esik. A nyugati medencerészben (Cserhát belsőbb részein) a harmadkori barnakőszéntelepek megszakításokkal bányászkodásra alkal­mas kifejlődésben csak szűk területre szorítkoznak, s szerény szénvagyon­nal fordulnak elő (Kösd, Szátok, Kisecset, Kiskér, Herencsény, lliny, Becske, Szandaváralja, Nógrádsipek stb.) s bányászták is. Nagyobb kiterjedésű széntelepek a salgótarjáni, az ózd—egercsehi és a sajómelléki területen keletkeztek. • 7

Next

/
Thumbnails
Contents