Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)

Föld alatti munka: (15 éves kortól) 1. Ajtós, takarítógyerek (takaronc). A légajtónál annak zárásával és nyitásával szabályozták a légáramlást. A takarítógyerek munkafajták szerint a következő feladatokat végezte: vízároktisztítás (srámpucoló), fővágat—, alapközletisztítás. A földpiszkot (forot) a ,,motikával" a vágat oldalába az ún. „ulmába" rakta. Ezt déli 12—13 óra között az etetés idején lapátolta a csillébe. Salakozás (suterozás) a vizes helyeken a sínek között végzett munka volt. 2. Belső csatlós. Ez különféle munkák végzését jelentette: bányakocsis, vonatkísérő (konduktor). A „cúgos" a kocsizó munkát fél „siktában" végezte. Feladata volt többek között a csillék kapcsolása, a lóvonat előtt járva világítani a ,,pikszissel" (négyszögletes alakú petróleumlámpa). A kapcsoló a siklónál dolgozott, lényegében ez volt az előiskolája a csillési munkakörnek. A sikló alsó részén dolgozó fiú volt a kapcsoló, a sikló felső munkehelyén dolgozónak a neve ,,bremzes" volt. 3. Csillés. Már a csapathoz tartozó bányász volt. Munkaideje 12 óra, bére a vájár fizetésének 60 %-át érte csak el. Amikor a segédvájárok a „rakodóra" (sturc) lapátolták (zajborolták) a szenet, akkor következett a csillés munkája. Feladata volt az üres csillékbe való szénrakás. A tele csillét a kitérőbe (kisvexli) tolta, innen az üresét pedig a fejtés homlokára (az ortra) tolta vissza. Minden tele csillére egy csapatszám került (blaska), de a csilléken lévő számot is felírta egy falapra, ami a munkahelyen lógott. A csillés feladata volt még a szerszámokról való gondoskodás is. A műszak előtt a kovácsműhelyből elhozta a kiélesített csákányokat, fejszéket és a fűrészt. Szállítókassal (solni) levitte a bányába, onnan pedig a munkahelyre. Feladatai közétartozott még az ácsolatfa szállítása és a vízről való gondoskodás. 4. Segédvájár. Általában 16—17 éves korban lett Etesen és környékén „bányász" a csillésből. Bére a vájár fizetésének 80 %-a volt. A vájárok által fejtett szenet a „rakodóra" lapátolta, illetve a vájárokkal együtt „falmunkát" végzett. 5. A vájár. A tényleges szénfalnál dolgozó bányász a vájár fokozatot a 18 éves kortól érte csak el a fiatalember. Munkaideje már csak 8 óra volt. A kimondott jövesztő, termelő és biztosítási munkát végezte. 6. A bányászcsapat által végzett bányamunkát az aknász ellenőrizte, amikoris fokosával „megstufázta", azaz megjelölted 162) 77 •