Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)

A leírt fejtésmód csak olyan bányáknál volt alkalmazható, ahol nem volt kőzetnyomás, a vágatok állekonyak és a bányaviszonyok nem tették lehetővé a szélesebb fejtőpászták alkalmazását. Olyan bányáknál azonban, ahol nagy volt a nyomás, a talpduzzadás vagy ahol keményebb, igen vékony szén jövesztéséről volt szó, a leírt fejtésmód már szétszórtságánál fogva nem adhatott gazdaságos eredményt.O 52) A nagy főtenyomásnál igen sok esetben megtörtént, hogy a régi vágat anynyire összeduzzadt és összetöredezett, hogy annak a további előrehajtását abba kellett hagyni és mellette egy teljesen új vágatot, vagy a legjobb esetben egy új vágatrészt kellett kihajtani. Természetesen ezen idő alatt a légvezetésre szolgáló feltörések, légvágatok is elszűkültek, elzáródtak, s így állandó volt a légpangás, ami a teljesítmény rovására ment. Ami a szállítást illeti, egyrészt a szétszórt munkahelyek miatt drága volt, másrészt pedig a 30 m hosszú fejtési feltörésben — különösen ha azok nagyobb emelkedésűek voltak — nehéz volt. A vékony telepeknél nagyon gyenge teljesítményt adott a kezdetben alkalmazott vegyes fejtésmód, úgyhogy így a 40 cm-es, sőt még az ennél is vékonyabb telep gazdaságos kitermelése kérdésessé vált. Az elővájásoknál alig tudtak 4—6 q vájárteljesítményt elérni, de amellett is igen nagy voit a repesztőanyag fogyasztás, mert a szén igen kemény volt, továbbá a szén fölötti szürkésbarna palából, hogy a vájárok a fejtésben elférjenek, rendszerint repesztessél 10—20 cm-es vastagságot le kellett fejteni. A fejtések a visszafelé való omlasztásos fejtésnél a kőzetnyomás segélyével már kielégítőbb eredményt adnak. Osztóközlék és feltörések alapközlébe való betorkolásánál a siklók, ereszkék, és alapközlék védőpilléreiből szintén sok szén nem volt lefejthető, mert közvetlenül a folyosó melletti visszafelé való fejtés az igen meglazult és összetöredezett tető miatt veszélyes kísérletnek bizonyult. Még egy eddig nem említett akadály volt az is, hogy az osztóközle kivágásából nyert anyagból csak keveset tudtak a fejtési szélesítésbe elhelyezni, minthogy az ottani üreget a fedőszedésből nyert anyag jórészt kitöltötte, s így annak egy részét a bányából ki kellett szállítani. Ez különösen a szállításra volt gátló hatással, de a meddőürítési munkákat is fölöslegesen növelte. Az előbb vázolt gátló körülmények, továbbá a pneumatikus jövesztőgépekkel, különösen a „szénvágógéppel" (Kohienschneider) való kísérletek a fejtésmód megváltoztatását igényelték és a szélesebb fejtőpászták alkalmazását helyezték előtérbe. A beálló szénkrízis kezdetétől fogva ki is kellett használni a vékony telep gazdaságos kitermelését. Igy jutottak el a nagy támadó felülettel bíró haladópászta-fejtéshez a homokfeküvel bíró vékony telepnél.(153) Ennél a munkaeljárásnál az elővájás a következőképpen nézett ki: 68