Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)

a bányászati technika fejlődésének, mert itt romokban látható a múlt, alkalmazásban a legmodernebb vívmányok közül az, a mely a mi helyi viszonyainknak épen megfelel. Látható ez a szállítógépeknél, a vízemelőgépeknél, a szeleltető berendezéseknél, kazánoknál, kötél— és lánczszálUtasoknál, buktatóberendezéseknél, osztályozókészülékeknél, szóval a bányászati technika minden ágában." Nógrád megyében is, így Etesen is az egyes bányamezőket a helyi viszonyoknak megfeleően tárnák, aknák és lejtősaknák segítségével tárták fel és művelték le. Mint ismeretes a bányatelepítés, a kutatás során nyert adatok (a szén térbeli elhelyezkedése, kiterjedése, települése és minősége) alapján indult meg. A telepítés a következő műveletekből állt: 1. Feltárásból, mely a meddő kőzetben történik, a szénhez való hozzájutás céljából. Ezt a munkát nyitóárokkal (külszíni fejtés) táróval, lejtős aknával és függőleges aknával végezhetik. A feltárás során készítik el a keresztvágatokat, fővonalakat, alapközléket (főszállítóvágatokat). 2. Elővájásból, a széntelepnek fejtésre való előkészítéséből, melynek során csapás menti és dőlés menti vágatokat hajtanak ki a bányamezőnek fejtési mezőkre való osztása, a szállítás és szellőztetés biztosítása céljából. Fejtésre való előkészítés (145) során a főszállító tárnából 250 illetve 150 m egymástóli távolságban kettős vágánnyal fölszerelt szállító, ezekkel „egyközűen" pedig légvezető feltöréseket vájnak ki. A szállító feltörések siklók gyanánt is szolgálnak. Ezek a siklók többnyire a „fekvet" dőlését követik és mindig a felső fejtésterület határáig hajtották ki. Átlagos hosszúságuk a szén településétől függően 350—400 m között változott. A siklóból egymástól 30 méter távolságban felülről lefelé sorrendben telepített és a „szénfekvet" tömegébe behatoló vajasokat készítenek. A horizontális fejtések egymással, a siklótól számított 50 m távolságban, ,,légfeltörésnek" nevezett vágatokkal kapcsolódnak össze, levegőellátás céljából. A feltörések a siklókkal ,,egyközűek". A siklóutakhoz tartozó szénterületeknek (pillérek) a horizontális vajasok és a légfeltörések által való felosztása olyan, hogy a fejtéspillérek hosszúsága 50, szélessége 30 métert ért el. A siklókat és feltöréseket a telep dőlését követve, (3°—11° között változva) szénben hajtják ki. A szénnek lefejtése akkor kezdődik meg, mikor az előkészítás már annyira előrehaladt, hogy a szén tömegét kisebb pillérekre lehet felosztani. 3. A fejtés alatt azt a műveletet értjük, mely révén a hasznosítható ásvány, jelen esetben a szén tömegesen kitermelhető. A fejtési rendszerek kialakulását a telep dőlése és vastagsága befolyásolja. A fejtési — kitermelési — munkálatok igen régi idő óta alig változtak. A fejtési módok: omlasz65