Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)

lálta (500 LE Compound rendszerű kondenzációs gőzgéppel hajtott 500 kW-os 3100 V generátor). Az elektromos vasutak végett volt még egy 198 A kapacitású 270 cellás 550 V feszültségű akkumulátor telep is tartalékként. Az áramot az aknákhoz magas feszültséggel (3000 V) vezették, ahol transzformátor segítségével alakították át üzemfeszültségre.(70) A gépeket 1906-ig gőzerővel hajtották, ezután tértek át a teljes villamosításra ennél az aknánál is. Az SKB Rt. 1901-ben angol réselőgéppel (Garforth-féle réselő-fejtőgép) kísérletezett az êtes—pálfal va i bányákban. A Hardy Patent Pick Co. sheffieldi cég réselőgépe egyenáramú, 500 V feszültségre volt tervezve. Az áram a külszíni villamos vasút egyenáramú vezetékéből kiágazó 118 m hosszú akna és 520 m hosszú tárókábel segítségével jutott a bányában felállított réselőgéphez. Az etesi aknában az ottani bányászati viszonyoknak megfelelően kezdetben felső réseléssel dolgoztak, mert a széntelep fedüjét szénerekkel áthatott omladékony homokkő képezte s az ebben való réseléssel akarták az omladékony homokkövet egyrészt biztonsági szempontból, másrészt pedig a szén tisztaságának céljából eltávolítani.(71) Ez a réselési mód azonban nem vált be, mert az említett szénereket átható fedü egyenetlen keménységű volt és így a réselő tárcsánál gyakran törés állt elő. A laza és omlatag fedü homokkő a réselés okozta rázkódások következtében meglazult, 40—50 cm vastagságban le kellett szedni és ezzel meddőeltakarítási munkatöbblet állt elő. Ennek ellenére a darabos szén nyerése a 70—80 %-os arányt is meghaladta. Ezek után alsó réseléssel próbálkoztak — ahol a tárcsa a sínek magasságában végezte a 12 cm magas és 120 cm mély réselést. Etes-akna széntelepét a tulajdonképpeni fekütől egy 5—25 cm vastag agyagos homokkő választja el, ebben kellett a gépnek kivájnia a rést. (A réselő tárcsa átmérője 220 cm volt.) A kőzet azonban itt sem volt egyenletes keménységű. A telepképződési viszonyokból adódóan a széntelep alsó padja, melyet csak egy vékony csuszamlós agyagszegély választ el a felsőpadtól, könnyen leválik s szintén akadályozta a gép működését. Az aláréselt szenet faékkel fogták fel, a gép elhaladtával (mely önmagát sodronykötéllel vontatta) lefejtették a szenet, amit vasékkel és bunkóval végeztek. A vetődés megakadályozta a gép egyenletes munkáját, s hamarosan kitűnt, hogy a teljes tömedékelés hiányában gazdaságosan nem alkalmazható. A gép végül nem honosodott meg. A kísérlet azonban egy előnyösebb új fejtésmód alkalmazására késztette a vállalatot. Ugyanis az eddigi egyszerű pillérfejtés helyett a teljes tömedékeléssel járó széles homlokzatú pásztafejtés (strébfejtés) alkalmazására tértek át.(72) 38