Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)

1868. július 1-én 0 órakor a hírhedt pest—salgótarjáni vasút a magyar állam tulajdonába ment át, a kőszénbányák és azok tartozékai a társulat tulajdonában maradtak. A kőszénbányák üzemvitelére 1868. augusztus 6-án 2,4 millió forint alaptőkével megalakult a Salgó-Tarjáni Kőszénbánya Rt. Fennállása 77 éve alatt a nógrádi szénmedence szénkitermelését magas fokra emelte és az országban több bányavállalatot szerzett meg, és iparvállalatok egész sorát helyezte üzembe.(64) A Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársulat a szén kiaknázását Salgótarjánban is a kibúvásokban kezdte el. A község határában a vasúti állomás (Salgótarján külső pályaudvara, a régebbi Nagyállomás— SZF.) melletti kibúvó teleprészt kezdte el művelni, elsősorban egy egyszerü táróval, az ún. Jakab-táróval, mely az akkori viszonyok szerint nagyon is primitív lehetett. Ekkor már működött Alsó—Pálfalván az Antal-táró és az Antal-akna. Ezek után nyitották meg a három József-tárót. Ekkor sem kezdtek még költségesebb aknát, mivel a határban még mindig voltak kibúvások, amelyek kiadósabb széntelep-részre nyújtottak kilátást. Csak a táróbányászatból kifogyva láttak hozzá az Emma-akna (36 m) mélyítéséhez. Nem akartak egy mélyebb aknát telepíteni, amellyel ugyan nagyobb teleprészt tárhattak volna fel, hanem az ún Uj-akna (40 m) megépítéséhez fogtak, közel az Emma-aknához. 1878-ban már a társulat olyan fejlődést ért el, hogy tőkéje elegendő volt nagyobbszabású technikai feladatok megoldására. (Nemcsak a szénfogyasztók száma emelkedett, hanem a szén kedvező települési viszonya mellett gyorsabban volt kiaknázható.) A társulat egy mélyebb akna lemélyítését határozta el, mely nagyobb szénvagyon feltárását tette lehetővé. Igy létesült a 100 m mély József akna, melynek fő közlekedési folyosójának hossza 5 km volt. 5 km hosszú és 450 m széles széntelepet tártak így fel. 1880-ban a 78 m mély Forgách-aknát mélyítették le, mellyel 1,3 km széles és 2,5 km hosszú széntelepet tártak fel. 1890-ben a 208 m mély Károlyakna mélyítését végezték el. Kezdetben azSKB Rt. aknái faszerkezetű aknatornyokkal voltak ellátva, az utóbbi két aknát azonban már vasszerkezetű aknatornyokkal szerelték fel. Kezdetben a salgótarjáni bányák két területre: inászói és salgótarjánira tagozod tak.(65) Az SKB Rt. salgótarjáni bányaigazgatóságához tartozó bányák a kilencvenes években már három bányakerületet képeztek: salgótarjáni, inászói és pálfalva—etesi. (Az utóbbi bányakerület elnevezése az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. beolvasztása után baglyasaljai kerület lett.) (66) Az SKB Rt. igen korán behatolt a tanulmány tárgyát képező etesi bányamezőbe, mert 1888-ban megvásárolta az Etesi Kőszénbánya Részvénytársaságot, és az Északmagyarországi Egyesi-