Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)
vállalkozások felszámolása és átnövése az egységesen irányított és központosított tőkés bányavállalat tevékenységében. Oka ennek elsősorban egyrészt abban keresendő, hogy az egyes részletkérdések kimunkálásához szükséges, elsősorban levéltári forrásanyag egy része még feldolgozatlan volt, arról kielégítő részletességű tájékoztató segédletek nem álltak a kutatók rendelkezésére. Másrészt közrejátszott a levéltári forrásanyagnak az átlagosnál nehezebb megközelítésében még két további körülmény is, hogy a megye levéltára csak 1968-ban került Salgótarjánba, illetve a volt besztercebányai bányakapitányság, melynek iratanyagában igen sok, az egyes bányák, s így a nógrádi szénmedence bányáinak fejlődésére vonatkozó forrásanyag található, Selmecbányán (Banská Stiavnica) van. Az említett anyagból — személyes kutatómunkája során dr. Schneider Miklós végzett feltárást, (4) de a Selmecbányán rejlő forrásanyag jövőbeli feltárására csak többéves kutatómunka révén kerülhet sor. Az eddig megjelent feldolgozások hézagainak egy másik oka abban is kereshető, hogy a szerzők a társadalmi, politikai igények messzemenő figyelembe vételével elsősorban a bányászat munkásmozgalmi vonatkozásait tárták fel, (5) erre összpontosították kutatómunkájukat, és egyéb kérdéseket csak annyiban érintettek, amennyiben a gazdasági háttér a munkásmozgalmi kérdések tárgyalásának alapjául szolgált. Ebből eredően a szénmedence bányászatának történetében szinte fehér foltok keletkeztek: ezért az 1977-ben megindult kutatómunka elsődleges feladatává tette azt, hogy tisztázza az etesi bányászat megindulásának lehető pontos időpontját, a bányák létrejöttének, térbeni elhelyezkedésének, a magánvállalkozásoknak, a gründolási folyamatnak az egységes, központosított bányavállalat tevékenységébe való átnövését, abban való összegződését, illetve egyes részletkérdéseit. A nyomtatásban megjelent munkák adatainak pontosságát nagymértékben kétségessé teszi az említett körülmény, éppen ezért szükséges, hogy a kezdeti évektől egészen a 20. század első harmadáig pontosan lokalizáljuk az etesi bányák területének alakulását, fekvését. A már eddig ismert forrásokból egyértelműen tisztázható, hogy kié volt eredetileg a bányaterület, amelyet a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. (a továbbiakban: SKB Rt.) 1880-ban vett meg, és melyek azok a részek, amelyeket az SKB Rt. és az 1881-ben alapított Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. (a továbbiakban: ÉKI Rt.) 1891-ben kicserélt egymással, illetve egyesülés révén szerzett meg. Ahhoz, hogy egy bányavállalat létrejöjjön, többféle előzetes adottság szükséges. Először is olyan terület, amely jelentősebb mennyiségű szenet, illetve ásványt tartalmaz. 20