Praznovszky Mihály: Nógrád Megye Sajtótörténete 1846-1919. (Múzeumi Értekező 2. - Salgótarján, 1985)

Előbb a megyei tanfelügyelőség adta ki, később a Tanítóegyesület is felvette hivatalos közlönyének. Első szerkesztője Pacséri Károly, a legjelentősebb megyei tanítók közül való, önálló kötetben foglalta össze a megye népoktatásának történetét. A lap tartalma alcímének megfelelő. Elsősorban a hivatalos, a tanítókat érintő rendeleteket, utasításokat közölte, külön rovata volt a tanítóegyesületnek is, rendszeresen közreadta a tanítói személyi változásokat. Számos cikket közölt a szakfelügyeletről is. Tartalmának másik összetevőjét a szakcikkek adták (néhány cím közülük: „A tanítói hangulat és kedély fontossága működésünkben; Ének a nemzetiségi iskolákban; Az olvasástanítás fonomimikai módja.") A szerzők általában helyi, azaz megyei pedagógusok, a hozzáállásukra jellemző a lap jelmondata: „Minden tanító legyen tanító és magyar!" Számos cikket írtak az alkoholizmus ellen. Többször közölnek részleteket Peres Sándor munkáiból is, felismerve pedagógusi tevékenységének jelentőségét. A hírek tanügyi jellegűek és nógrádi vonatkozásúak. 1913-ban az evangélikus tanítók is kiadták lapjukat A Dunáninneni Ág. Hitv. Ev. Egyházkerületi Tanítók Szava címmel. 1914-ben már meg is szűnt. A szerkesztőség előbb Lesten, majg Galgagután volt, ahol a szerkesztők éltek. Huszák József tanító, majd Meskó Károly lelkész szerkesztette. Havonta jelent meg, Balassagyarmaton készült a Székely nyomdában. Tartalma változatosságban elmarad a Nógrádmegyei Tanügy mögött. Kizárólagosan szinte csak az 1913. augusztus 5-én alakult egyesület híreit közölte, szakcikkek jószerével nem is jelentek meg benne. A szerzők tanítók és lelkészek. 1918-ból kelteződött a megye első diáklapjának első ismert száma. Pedig a Sirály már korábban indult, hiszen ekkor a harmadik évfolyam jelzést viseli. A balassagyarmati állami főgimnázium lapjának periodicitását nem lehet megállapítani, alighanem rendszertelenül adták ki. Főszerkesztője Ligeti Lajos, a mai neves orientalista volt. Célja szerint a lap jövedelmét alapítvány létesítésére kívánták fordítani. Szerkezetben, tipográfiában igyekeztek a „nagyokat" utánozni. Színvonalas, tartalmas diáklap. Szerzői között ott találjuk a már többször említett Esze Tamást, aki több történeti cikket írt, így pl. az 1625. évi gyarmati békéről, az osztrák cenzúra kijátszásáról 1849-ben stb. 58