Praznovszky Mihály: Nógrád Megye Sajtótörténete 1846-1919. (Múzeumi Értekező 2. - Salgótarján, 1985)

bői telik: azoknak diadalrajuttatása is. Lapunk keretéből ki lesz zárva az üres nagyhangúság, handabandázás, s botrányt hajhászó dolgok regisztrálása, jóllehet az igazság kimondására lesz mindenkor erkölcsi bátorságunk úgy fölfelé, valamint lefelé is!" Ezeknek a magabiztos kijelentéseknek némileg ellentmond az első szám tartalma. Két fő témája van: kirohanás a Nógrádi Ellenzék ellen, amely jogtalanul bitorolja a függetlenségi elveket, másrészt harc a balassagyarmatiak ellen a megyeszékhely ügyében. Politikai kérdések szóba sem kerülnek.

42 1894-től Losonc ismét kormánypárti lappal jelentkezett. A Losonczi Hírlap 1895-től számítja évfolyamát, de az első mutatványszám még az előző év decemberében napvilágot látott. (1897-ben viszont már meg is szűnt.) Szerkesztője Draskóczy Zsigmond ügyvéd, előállítója a Kármán nyomda, majd később Róth Simon. A kortársak azzal magyarázzák a lap megindítását, hogy a Losoncz és Vidéke nem teljesítette vállalt feladatát, elszürkült. A losonci olvasóknak új színre, új lapra volt szükségük. Ő maga a programcikkében a hagyományos fordulatokat használja: csak közérdekű cikkeket közöl, a személyeskedést kizárja, mindenkinek rendelkezésére áll, pártállásra való tekintet nélkül. Ettől függetlenül nyíltan szabadelvű pártinak vallotta magát, s ezt soha nem is titkolta. Lapjának szerkezete a hagyományos, a tartalom szintúgy. Szinte kizárólagosan csak a városi ügyekkel foglalkozott, de aránylag jó stílusban, színvonalasan. Megítélésünk szerint jobban szerkesztett lap volt, mint a Losoncz és Vidéke. Tárca rovata viszont nem emelkedik az átlag fölé, a középszerűség volt jellemző rá. Két legtöbbet foglalkoztatott költője Luby Sándor és Ujfalussy Sándor. Érdekessége, hogy külön szépirodalmi melléklete volt, cím nélkül. Sőt füzetszámozást sem találni rajta, de kétségtelen, hogy minden egyes számhoz csatoltak egy ilyen mellékletet. A közölt írások színvonala nem emelkedett túl magasra. Szerepel benne egy Beniczkyné Bajza Lenke regény, Benedekné Indali Etelka több regénye, s az előbb említett két költő versei. Illusztrált lap, tájképek, városképek, idill-képek — s mint különlegesség, a milleniumí kiállítás épületeinek fotói is — láthatók benne. 1896 végétől a képek már hiányoznak, ami a lap csökkenő gazdasági erejére utal. A megszűnésének az oka is egyértelműen az. Nincs előfizető, nincs fedezet a költségekre.

43 30