Praznovszky Mihály: Nógrád Megye Sajtótörténete 1846-1919. (Múzeumi Értekező 2. - Salgótarján, 1985)

Rá már teljesen illenek a Polgár Őr szavai: „A lap hangja mérsékelt, mint minden kormány lap. Nincs eszméje, de nem kell, hogy legyen. Kormányoz és uralkodik: tudatában van ugyanis, hogy akármilyen szépen furulyázik, hamisak a furulya hangjai." Kezdetben rovatai és tördelése hagyományos volt, később áttért a modern stílusra. Nagybetűkkel, szalagcímekkel emeli ki a botrányokat, bűneseteket: „Elítélték az apagyilkost; A füleki fekete kéz; Bélyegsikkasztás Szécsényben." Követni próbálta a szenzáció sajtót, talán A Nap volt rá a legnagyobb hatással. Tartalmában felismerjük azt — provenciális szinten —, amit Bíró Lajos így fogalmazott meg: „Egy magas nívójú — egy igazán magas nívójú — lap, egy igazán becsületes újság, ha megindulna: a halál bélyege volna az arcán születésekor. Az a lap, amelyik jól tételezte fel a közönségéről, amelyik az úgynevezett nívót emelni akarja; az meghal. A közönségnek nem a józanságára, az okosságára, az ízlésére kell számítani, hanem az elfogultságaira, a gyűlöleteire, az ízléstelenségeire."

75 (1917-től váratlanul visszatér a konzervatív tipográfiai formához s meg is marad mellette.) Politikai írásai zömmel az országos eseményekhez kapcsolódnak, arra támaszkodva fejteget helyi gondokat, szélsőséges hangon. Egyértelműen nacionalista beállítottságú, Bazovszky-ellenes. Külön rovata van a városi ügyeknek, s külön a híreknek. Elég sok anyagot közöl a közeli települések — így Salgótarján — életéből is. Gyakorta foglalkozik a munkásmozgalom kérdéseivel, természetesen elítélő módon: így ír a sztrájkoló losonci munkásokról, a Népszaváról stb. A háborút egyértelmű lelkesedéssel üdvözölte, később már csak hadi híreket közölt. Az idő múlása lassan meglátszott tartalmán. Amíg Ferenc Ferdinánd halálának egy egész oldalt szentelt, Ferenc József, s vele egy történelmi korszak halálának már csak egy hasáb jutott. Sport és színház rovata is volt. Meglepő módon kis terjedelmű a tárcarovata, helyét elsősorban a politikai jellegű írások foglalják el. Ismeretlen nevek mellett (Arányi Lipót, Sas Ede, Nil) ott vannak a közismertek, mint L. Tolsztoj, R. Tagore, 0. Wilde stb. Sokkal jelentéktelenebb volt a megyeszékhelyen megjelenő, ugyancsak kormánypárti Nógrád. 1911 júliusától 1917 júniusáig jelent meg hetente, Wertheimer Zsigmond nyomdájában készítve. Célja alapján a szokásos képet tudjuk megrajzolni róla: „...élénk figyelemmel fogjuk kísérni a vármegyei és községi élet jelentősebb és közérdekű minden megnyilvánulását, azokat szigorú tárgyilagossággal kezelve, bírálva és reá mutatva azon társa52