Praznovszky Mihály: Nógrád Megye Sajtótörténete 1846-1919. (Múzeumi Értekező 2. - Salgótarján, 1985)

komoly irodalmi múltja volt, fordított olaszból, sőt zeneszerzéssel is foglalkozott.

55 1909-ben rövid időre Majthényi Gyula követte, majd másfél éven át ketten álltak a lap élén: Simon János felelős szerkesztő és Buday Plichta Barna főszerkesztő. A hivatalos lap csak szeptember 15-én közli vállalkozásuk engedélyezését, s egy mondat rá is mutat arra, amit korábban már említettünk, ti. az, hogy hivatásos újságíró nélkül színvonalas lapot nem lehet előállítani: „...a megkérdezett hivatalfőnökök nyilatkozata szerint ezen tevékenységük hivatali kötelességük teljesítésében őket nem hátráltatja."

56 Dr. Buday Plichta Barna árvaszéki ülnök, Simon János megyei levéltárnok volt. Működésük rövid ideje után ismét olyan szerkesztő következett, aki évtizedekig állt a lap élén: Majthényi Gyula, a helyi gimnázium tanára. 1910 szeptemberében vette át a lapot és szerkesztette 1940-ben bekövetkezett haláláig. Ő írta a cikkek nagy részét, szerkesztése alatt a lap továbbra is konzervatív és a megye félhivatalos lapja maradt, amint erről az 50. évfolyam megjelenésének alkalmából írnak: „A lap tehát mindenkor szoros kapcsolatban állott és van a vármegyével. Házi szócsöve és tolmácsa kifelé mindazoknak a politikai változásoknak, izgalmaknak, párttusáknak s ezeken kívül a közművelődés, a közgazdászat érdekében történt eseményeknek, melyeknek a vármegyei élet termékeny kohója adott életet." Az ünnepi szavak mögötti valós tartalom: az újság mindenkor gátlástalanul kiszolgálta a megyei politikát irányító pártokat, bármi is legyen a nevük. Ehhez kitűnő segítőtárs volt a szerkesztő, akinél — a kortársi viszszaemlékezések szerint — kevés korruptabb ember élt a megyeszékhelyen.

57 A másik változás szembetűnő helyen, a lap fejlécén olvasható. 1906. január 1-től új címen, mint Nógrádi Hírlap jelent meg. Elhagyta a már régóta tartalmatlanná vált Honti Híradó nevet, mert a szomszédos megyében és annak székhelyén, Ipolyságon hosszú évek óta jelentek meg hírlapok. Ezek azonban csak formai változások voltak. Tartalmában semmilyen fejlődést nem látni. A tárcák, versek szerzői továbbra is jelentéktelen helyi személyek, még ollózással sem vett át különösen értékes anyagot. Hírei alapvetően balassagyarmatiak, rendszeresen közli a megyei közigazgatás krónikáját. Ugyanígy tovább élt e korszakban a Losoncz és Vidéke is, bár róla az adataink kevésbé pontosak, lévén, hogy nagyon sok évfolyam hiányzik. 41