Praznovszky Mihály: Nógrád Megye Sajtótörténete 1846-1919. (Múzeumi Értekező 2. - Salgótarján, 1985)

megye jelentősebb íróiról jelentek meg kis tanulmányok: Balassi Bálintról, Rimay Jánosról, Ráday Pálról stb. Számos természetrajzi cikket olvashatunk benne s több kertészeti szakcikket is. írói aránylag ismeretlen nevek: Zámpori Károly tanárjelölt, Hajnik Béla költő, Serli Antal ügyvéd s a rendkívül termékeny, még regényt is író Hörk József. Losoncon csak három év múlva, 1878-ban indult újabb politikai lap, a Losonczi Híradó. Június 30-án indult és 1880 januárjában már meg is szűnt, tehát mindössze másfél évet élt meg. E rövid idő alatt viszont rendkívüli módon felkavarta a megyei közvéleményt, óriási botrányokat támasztott. Pedig a Szabadelvű pártot támogatta! Csak éppen szerkesztője, Sárosi Márton János komolyan vette azt, amit a lap indító programcikkében így fejtett ki: „...egyes pártok ephemer eszközeivé magunkat lealacsonyítani nem fogjuk, sem politikai nézetek, vagy elágazó, illetve magán érdekek harczosai nem leszünk, hanem független állást foglalva, tárgyilagos szemlélői kívánunk lenni a társadalom mozzanatainak, s a jót kiemelve, a rosszat ostorozva, szolgálatot akarunk tenni a társadalomnak magának, s ezzel különösen megyénk szellemi és anyagi jólétének."

34 A párton felüli kitételt itt sem kell komolyan venni, a cikkekből egyértelműen kiderül, hogy a dualizmus híve, a kormány támogatója. Már a 2. számban „szeretett királyunkról" ír, s kifejti a lap bizodalmát a kormányban. De ezen felül figyelmet érdemlő Sárosi Márton János zagyvapálfalvai tanító személye, aki a főlapban és melléklapokban egyaránt következetesen harcolt a megyei visszaélések, a feudalista maradványok szülte korrupció, összefonódás, klikkesedés ellen. Hangját soha nem mérsékelte, a veszélyt nem érzékelte. 1880. január 1-én például ezt írja: „A hazafiság üres szóvá vált, a közügy iránti lelkesedés abszurdummá, a teljesített kötelesség, a becsületes munka nevetségessé. Szabad a vásár! Aki nem akar, csak az nem szédeleg, nem csal, nem lop, nem rabol." Majd nevén is nevezi az élősdieket: „mosolygó képű, frakkos, cilinderes s lakkcipős gazemberek ezek." A lap hetente jelent meg. Sárosi volt a laptulajdonos is. Nyomdásza először a helyi Róth Simon volt, majd 1879 végétől budapesti nyomdákban készítették a lapot. Mindenesetre megjegyzendő: egy losonci lapot Zagy vapálf alván lakó tanító szerkeszt és budapesti nyomdában állítják elő! Ez a tény kizárta a sikeres működés lehetőségét. A címét egyébként 1880 január 1 -el Losoncz—Nógrádmegyei Híradóra változtatta, de ez semmit sem jelentett tartalmában, stílusában. 24 i