Praznovszky Mihály: Nógrád Megye Sajtótörténete 1846-1919. (Múzeumi Értekező 2. - Salgótarján, 1985)

A Nógrádi Lapokkal egyidőben, 1873-ban indult a Losonczi Lapok, amely azonban már 1875-ben, két és fél év után meg is szűnt. Az indulásról, az első számról a Nógrádi Lapok is megemlékezett, s tőle megszokott módon szólja le a lapot. Dicséri a küllemét, a tartalmát azonban már nem. Erősen kritizálja a cikkeket, megrója a szerzőket. Majd így folytatja: „Dicséretükre legyen mondva a losoncziaknak, hogy kizárólagos pártolásuk lehetségessé tette a lap megjelenését s ha csak azt akarták, hogy extra lapjuk legyen, czélt értek, de ha ezáltal az irodalomnak vagy megyénk érdekeinek hittek szolgálatot tehetni — csalódtak. Szűk körű társadalmi életük, vagy egyéb érdekeik képviselésére elég tért adhattak volna s adnak is a fennálló lapok az erők szétforgácsolása s az olvasó közönség terheltetése nélkül."

32 Az utolsó mondat a lényeg! Félnek a konkurrenciától, félnek attól, hogy az új lap megosztja az amúgy is csekély számú olvasóközönséget. Erre azonban most nem volt gond. A Losonczi Lapok fennállása alatt végig előfizetői gondokkal küszködött. Ezen még az sem segített, hogy a várostól negyedévente 40 frt szubvenciót kapott. 1875-ben ezt a támogatást is megvonták a megyei közgyűlés határozata nyomán. Vagyis a testület törölte a város éves költségvetéséből a fenti támogatásra betervezett összeget. „Szükségtelen és indokolatlan kiadásnak" nevezték. Aligha tévedünk, ha az elutasító határozat mögött olyan befolyásos személyeket kell keresnünk, akik így is védeni akarták a párt lapját.

33 A lapot Ambrus Mór és Jeszenák Rafael szerkesztette, mindketten helyi pedagógusok voltak. A kiadó és a nyomdász a már ismert Kornis Alajos, aki 1875 szeptemberében Budapestre távozott nyomdájával és ott állította elő a lapot. A megszűnés ezután törvényszerűen bekövetkezett. Nyíltan meg is mondták: csökkent a szellemi támogatás, míg kezdetben húsznál is többen írtak a lapba, most már csak három-négy emberre lehet számítani. Igy hanyatlott a közönség érdeklődése is. Pedig nem így kezdődött. Bár a forma és a tipográfia a hagyományos, de a tartalom elég változatos volt, noha alapvetően a losonci eseményekre korlátozódott. Rovatai a megszokottak, egyéni benne, hogy a közgazdászat címszó alatt rendszeresen és részletesen közölte a helyi és a megyei takarékpénztárak üzleti kimutatásait. Eszmefuttatásai kizárólagosan a város belügyeivel foglalkoznak: ír a kaszinóról, a tanítóegyesületről, a városi fürdőről, s a dalegyletről stb. Tárca rovatában igen sok az útleírás, az útibeszámoló. Irodalmi sorozatot indított, amelyben a 23