Praznovszky Mihály: Nógrád Megye Sajtótörténete 1846-1919. (Múzeumi Értekező 2. - Salgótarján, 1985)

1890-ben a megyeszékhely esetleges áthelyezése Losoncra) szinte hónapokig csak egy témával foglalkozott. Tárca rovata kevés eredetit kínál. Értékesek a Komjáthy Jenő, Reviczky Gyula írásokkal, versekkel megjelent számai az első években, ám később teljes egészében megyei (s így sajnos jelentéktelen) „írók" és „költők" műveit közölte. Népszerűségére vonatkozóan kevés adatunk van. 1876-ban így panaszkodott az olvasókra: „Az előfizető kevés — annak a kevésnek is kétharmada se elő, se utó nem fizet. Ilyen mostoha körülmények között a lap fel nem tarthatja magát." 1893-ban 500—600 példányos megjelenést említ s hozzá teszi „de alig harmada fizeti meg az árát." (T.i. az előfizetési díjat.)

27 Itt tehát fejlődésről beszélni korántsem lehet. Nem véletlen, hogy Mikszáth a Kétszáz év múlva című karcolatában jobb jövőt kívánva a lapnak, így ír: „A hajóról kiszállok Vácon. Szépen ki van aszfaltírozva a kikötőhely. Az indóháznál a Nógrádi Lapok reggeli számával kínál a trafikosleány. A kiszélesített hatalmas Nógrád megye orgánumát mindennap ötezer példányban nyomja a gyarmati villany-nyomda."

28 S noha ez csak az írói fantázia játéka volt (saját, s igen bosszús tapasztalatokon alapulva), a szerkesztőség mindent megtett a jövedelem és az előfizetők számának növeléséért. Gyakoriak voltak a különböző akciók ebből a célból. Igy pl. 1899-ben az Adria Biztosító Társasággal egyeztek meg, s hirdették ki, hogy aki egy évre 11 frt-t fizet elő az eredetileg járó 5 frt helyett, az nemcsak a lapot kapja, hanem 8000 koronára is biztosítva lesz baleset ellen. Mindezek az akciók aligha segítették volna, ha a lap nem kap támogatást a kormánypárttól. Ennek mértékét nem ismerjük ugyan, de vele szembenálló lapok ezt vetik a szemére általában. Jelentős összegnek kellett lennie, hiszen a példányszám és az előfizetők száma mindig alacsony volt. Érdekes és sokat mondó következtetésekre ad alkalmat, ha szemügyre vesszük a lap szerkesztőit és írói, munkatársi gárdáját. Az első szerkesztő Harmos Gábor volt. Természetesen ő is ügyvéd. 1847-ben született és 1916-ban halt meg. 1873-ban nyitott ügyvédi irodát Balassagyarmaton s azonnal lapot is indított. 1878-ban tiszti főügyész, 1881-ben főjegyző lett. Több társadalmi pozíciója is volt, így pl. a helyi kaszinó elnöke, a Takarékpénztár igazgatója stb. 1887-ben került el a városból, először Budapesten lett kir. ítélőtáblai bíró, majd Kassán ugyanilyen beosztásban dolgozott. Később visszakerült a fővárosba, ahol kúriai tanácselnök is volt.

29 A szerkesztői munkája mellett igen sok tárcát is írt a lapba, amelyek zömmel rö21