Praznovszky Mihály: Nógrád Megye Sajtótörténete 1846-1919. (Múzeumi Értekező 2. - Salgótarján, 1985)
Sándor a Deák-párthoz, s mindössze ketten, Dessewffy Ottó, Szontagh Pál tartoztak a balközép-párthoz. A megyei ellenzékiség sem akkor, sem a későbbiekben nem volt igazán jelentős. Egyszerűen nem fűződött érdekük az ellenzéki magatartáshoz, legfeljebb a politikai szereplés vágya irányíthatta őket. Vezetőik ekkor Pokorny Sándor, Dégenfeld Lajos, Szontagh Pál, Jeszenszky Danó voltak. S hogy mennyire igaz a fenti állítás, igazolja azt a vitatott kérdésekben való részvételük, amelynek során álláspontjuk nem, vagy alig tért el a Deák-pártétól. Az 1869-es választásokon mindkét párt indított jelölteket, de politikai programjuk nem volt, aktivitásuk elsősorban a pozíció-harcban és a féktelen korteskedésben merült ki. A választások során mindössze egy balközép-párti képviselő került a megyéből a parlamentbe (Plachy Tamás), míg a többi ötben a Deák-pártiak győztek. 16 S hogy valóban csak személyi és nem elvi alapokon álló politikai harc folyt, bizonyítja azt az országos botrányt kavaró 1872-es megegyezés (ti. a két megyei párt megegyezett abban, hogy melyik hány képviselőt küld az országgyűlésbe: a Balközép-párt kettőt, a Deák-párt négyet), ami által egyértelművé tették, hogy a választások a szavazók számára pusztán formalitást jelentenek, a politika továbbra is az „urak dolga". Ez a megegyezés, amely pár évvel előzte csak meg a nagy pártfúziót, egyúttal jelezte azt is, hogy ettől az időtől kezdve a megye politikai életében a 90-es évek közepéig komolyan veendő ellenzéki mozgalom nem volt. (A megyei pártfúzió egyébként 1875 április 15-én jött létre.) Ekkor a deák-párt vezérei Fráter Pál és Veres Pál, a Bal közép-párté Dessewffy Ottó és Beniczky Gyula. 17 Utóbbi személyében is igazolja a rugalmas párthatárokat... Ez volt tehát — halványan vázolt — háttere a megyei lapkiadásnak. E korszakban zömmel Deák-párti lapok jelentek meg, az egyetlen ellenzéki a Bal közép-párti az Ipoly volt. Általánosságban elmondhatjuk, hogy ezekben a lapokban jelen voltak ugyan az országos politikai események hírei is, de alapvetően helyi kérdésekkel, gondokkal foglalkoztak. Ezt többnyire ők maguk is vállalták, ami azonban nem akadályozhatta meg őket a kormánypárti vonal követésében. S ezen az sem változtat, hogy nagyon sokan párton felüli, a szóhasználat szerint „társadalmi" lapnak nevezték magukat. (Ezzel inkább a lap kiadásának jogi körülményeit igyekeztek enyhíteni, 16
