Praznovszky Mihály: Nógrád Megye Sajtótörténete 1846-1919. (Múzeumi Értekező 2. - Salgótarján, 1985)

októberben kívánta újraindítani a lapot. A háttérben politikai okokat kell keresnünk. 1863. január 26-án a Felvidéki Magyar Közlönyt helytartósági rendelet következtében megintették. A megintés oka, hogy „a közcsend, és rend fenntartásával össze nem férő, a kedélyeket izgató alaptalan híreket" közöltek. Márpedig az 1857. június 6-i császári ideiglenes sajtórendelet szerint a hírlapokat bizonyos esetekben — trón elleni izgatás, vallás és közerkölcssértés, köznyugalom háborítás stb. kétszer kell meginteni és harmadszori esetben három hónapra be lehet tiltani. Az egyszeri megintés már megtörtént, s valószínű, hogy Jeszenszky Danó nem kívánta egzisztenciáját veszélyeztetni a továbbiakban várható következményekkel. ** 1862-ben indult még egy másik lap is Balassagyarmaton, a nyomdásza, mint az előzőnek is, Kék László volt. Ez már egyértelműen gazdasági tartalmú, amint a címe is jelzi: Borászati és Kertészeti Füzetek. Szerkesztője, Gyürky Antal, egyúttal a kiadója is. A folyóirat formátumú lap 1862— 1863-ban hat számban jelent meg. Célja szerint „füzeteim fő iránya a gyakorlat leend, s e tekintetből meg kell jegyeznem, hogy kiterjedt szőlőim s kérteim közelibe foglalkozom a szerkesztéssel." A szerkesztő ekkor valóban gazdálkodott, de 1848 előtt igen jelentős és haladó szellemű politikus volt. Hont megyében 1817—1890 között élt, édesanyja Madách Imre apjának nővére volt, tehát családi kapcsolatok is kötötték őt Nógrádhoz. Elismert gazdasági szakértő volt, már 1839 óta adott közre szőlészeti és borászati cikkeket. Több szaklapot szerkesztett, s két tucatnyi szakkönyvet is írt. Elsősorban a nemesi birtokosokat kívánta a szakszerű borászat és gyümölcstermesztés tapasztalataival ellátni. Cikkei ennek a célkitűzésnek felelnek meg. Néhány példa: „Savanyú bor javítás módja; Borkezelés negyven éves gyakorlat szerint; A haszony-kertészet értelme; Fiatal gyümölcsfák ápolása." stb. Mindemellett lapszemlét is adott, valamint számonként egy-egy híres magyar kertész vagy borász arcképét is közölte. A cikkek rendszerint anonimek vagy szignósok: S...; S... A...; elég gyakran írt bele Gyürky Antal. Amikor 1863-ban ez a két rövidéletű lap megszűnik, indul a megye leghosszabb életű kiadványa, az egészen 1950-ig(!) megjelenő Nógrádmegyei Hivatalos Hírlelő. (Mivel nevét ez idő alatt tízszer változtatta meg, a leggyakoribb névváltozatban említjük a továbbiakban Hivatalos Lapként.) Nemcsak a címe, de mérete, terjedelme is rendkívül sűrűn változott, szinte lehetetlen nyomon követni. Csak 2. évfolyamából vannak meg 13