Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

3. A tudós Szép és nagy reményekre jogosította a pályája kezdete. Jónevű tanárai ösztönzésére földtani kérdések megválaszolásával foglalkozott. Doktori értekezésében — amint önéletírásában írta — „ . .. először mutattam ki, ez eladdig krétakorúnak tartott Chocsdolomitról, annak triász voltát, szemben a wieni nagynevű geológusok évtizedekig széltében uralkodó, és éppen ezért megmásíthatatlannak látszó, téves fölfogásával." A Rózsahegyen megszületett dolgozatát a Salgótarján környék flórájának és faunájának figyelemre méltó kutatásával és feldolgozásával folytatta. Népszerűségét azonban nem ezek a szaktanulmányok, hanem a településnek és környékének történetét feldolgozó publikációival érte el. Pedig képzettségét tekintve nem volt szakmabeli. Történelmi érdeklődése elsősorban pedagógiai indíttatású volt, és különösképp Salgótarjánban erősödött fel. Ennek oka mindenekelőtt az volt, hogy az itt élő diákoknak, kedves tanítványainak szerette volna megmutatni történeti világukat, csökkenteni a gyökértelenség érzésüket, ami a város korábbi feudális — falusi időszaka miatt volt különösen erős. Ez a mindenáron történelmi múlt csinálás vezette el a hibához, amely történelmi leírásaiban olvasható. A ténylegesen jelentéktelen feudális falucska „történetét" az ősemberig, meg még azon túlra vezetve kereste. Próbálta keresni a lehetetlent, a szükségtelent. Történelem szemléletére a régészet és az oklevél tisztelet, a családok, nemzetségek szerepének eltúlzása, egyoldalú bemutatása volt a jellemző. A társadalmi fejlődéssel a forradalmi változásokkal kapcsolatos felfogását kellően illusztrálja, hogy az utolsó nagy társadalmi feszültséget okozó eseményként, — ezt is függetlenségi harcként — a Rákóczi szabadságharcot ismerte el. Ezt követően megelőző történelmi időszak iránt sem mutatott már érdeklődést. Az akkori magyar — így a salgótarjáni körülményekért — szociális gondokért kizárólagosan a trianoni döntéseket tette felelőssé. E vonatkozásban azonban korának más értelmiségeihez viszonyítva is mértéktartóbb volt, bár a békeszerződés reviziójának szükségességét mindig —az alkalom szerint— szóvá tette. Felfogását mind a történeti látásmódját illetően, mind a saját korára vonatkozóan jól mutatja a salgótarjáni útikönyve. Amikor a kolóniák világához ért, mint a nagyvonalú fényképész, átsiklik azok felett, kikerüli az ott rejtőző valóságot. Összefoglalóan is azt mondhatjuk történelem szemléletére, hogy a keresztény kurzus konzervatív felfogásához tartozott, ami akkor megfelelt az átlag értelmiségi felfogásnak, szemléletnek. 49