Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

Szigorúan következetes volt velük: elsősorban a politikát, és mindenekelőtt a politika általa képviselt gyakorlatát, és a politikai vitákat tűrte el maga körül. Olvasnivalóul csak a népszerűsítő politikai irodalmat ajánlotta. Nem szívesen vette, ha „fiai" sakkal, szépirodalom olvasásával végy egyéb általa fölösleges tevékenységnek minősített hívságokkal töltötték idejüket. Ez az időszak — az internálási évek letelte utántól kezdődően — amikor Vági István mellett Rákosi Mátyással, később Révai Józseffel, Rudas Lászlóval is személyes kapcsolatba került, és tőlük politikai-szervezési útmutatásokat kapott. Mindezek mellett —jóllehet az utolsó években már formálisan —, 1929-ig tagja volt a városi képviselőtestületnek is. A meghívón mindig ott szerepelt neve mellett: a munkások képviseletében részt vett a testület ülésein. A húszas évek végén fellendült munkásmozgalom aktív irányítója: Pétries János, Kupka József, Miskei Sándor révén újabb városi, munkás és bányász rétegek felé hirdette a politikai tevékenység szükségességét és formáit. A húszas években nagyformátumú, a kemény harcot magáénak valló, a saját maga által elfogadott normák betartásáért szigorúan kiálló politikusi egyéniség tulajdonságait ismerhettük fel Oczel Jánosban. A végső kibontakozás azonban elmaradt: az 1932-es nagy lebukásokat — talán éppen az itthon dolgozó Dr. Gádor Ferenc hatására — sikerült elkerülnie. Őt nem tartóztatták le „csak" a fiát, és sokat azok közül, kikkel együtt dolgozott. A tömeges letartóztatások, a fia elvesztése váltotta ki bizonyára belőle az azt követő időszakban érzékelhető magatartásába politikai életből való visszahúzódást. Mindenesetre tény, hogy a 30-as évek második felétől visszavonultan élt haláláig, csak a legszűkebb családjával politizált. Az e körökben kifejtett véleménye, és például a Szovjetunió feltétlen tisztelete arról tanúskodott, hogy karakterének alapvonásai ebben az időszakban sem halványultak el. 4. Magányosan Oczel János magánéletében sohasem volt túlságosan nyílt, inkább befelé forduló típusú volt személyisége. Az eredeti, családi öröklésből fakadó magatartása az életút terhei alatt méginkább felerősítették e vonását. Salgótarjánba kerülése után nősült meg, és kilenc gyermeke volt. Keresetéből nem kis gondot jelentett a napi élelmiszer ellátás megoldása sem. A nehéz viszonyokat tetézte, hogy két lánya és egy fia már felnőtt korban halt meg. 67