Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

rencséjére — Rákosi Mátyással is volt egy cellában. A börtönből 1944 őszén, Szeged felszabadulásakor került ki. 2. Gádor Ferenc nem menekült el. Nem tudni miért. Az akarata, a hite nem volt nagyobb neki sem! Csak másként nézett szembe jövőjével. A salgótarjáni munkásvezetőkkel együtt internálták Zalaegerszegre. Itt sem maradt munka és megbízatás nélkül: ő volt, aki az internáltak ügyvédi védelmét ellátta. 1923tól újra Salgótarjánban élt, ha nem is háborítatlanul, de köztiszteletben. Működtethette ügyvédi irodáját. Az akkoriban várossá lett Salgótarján képviselőtestületébe is beválasztották és 1929-ben még tagja volt a városatyák körének. Közben — a visszaemlékezők tanúsága szerint — jó tanácsokkal látta el a városba hazatért munkáspolitikusokat. Tanácsai révén sokan — Oczel János, Gólián András — elkerülhették a rendőri zaklatást. Megnősülése után is kedvelte a fiatalokat. Városszerte híres könyvtárába gyakran engedett be egy-egy ifjú érdeklődőt. Az akkori divatos magyar és klasszikus irodalom mellett gazdag volt könyvtára a külföldi klasszikusok alkotásaiból is. 58