Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

problémáira érzékeny és fogékony fiaira. Példa arra is, hogy az itt élő emberek sorsa miként vált azonossá a nemzet, a magyarság sorsával. A feszültségek feloldására sem kellett és lehetett más megoldást keresni és találni, mint amit a nemzeti sors megváltoztatása igényelt. E szempontokat szem előtt tartva arra vál lakoztam, hogy a két fivér életútját, tevékenységét megmentsem korunknak és az utókornak. Helytállás a történelem sodrában A szétválasztódás 1. A századforduló első éveiben Bélát a nyomdászok között találtuk. Alig, hogy felszabadult, a szakszervezetnek is tagja lett. A nyomdászok Magyarország legrégebbi mozgalmi és érdekvédelmi munkás szervezetét hozták létre. A szervezettség mértékére jellemző volt, hogy 1910 táján a nyomdászok 95%-a szervezett munkás volt. E légkör adta Gádor Béla számára is az első impulzust a mozgalmi élet irányába, no meg az, hogy Zoltán bátyja 1909-ben azok között volt, akik követelték Salgótarjánban a vasas szakszervezet működésének ismételt engedélyezését. A nyomdász szakmai vizsgák letétele után néhány boldog — izgalmas év következett, az ifjúsági mozgalomban. 54