Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

1945. február Színhely: az első nagygyűlés Salgótarjánban, az Apolló moziban. A politikai esemény végén a levezető elnök kijelentette: a Szövetséges Ellenőrző Bizottság döntése értelmében nem szabad az Internacionálét sem énekelni. A résztvevők arcán csalódás suhant át. Az idős Gólián András felállt és énekelni kezdte az Internacionálét, a jelenlévő tömeg boldogan, egy emberként énekelt vele. 1946. július A polgármester felmentéséről kellett dönteni, amelynek kezdeményezői a város kommunista szervezetének vezetői voltak. A felmentés oka nem volt teljesen ismert, így nagy volt a bizonytalanság az állásfoglalást illetően. A kérdést — amelyet a kommunista képviselők frakciója külön is megtárgyalt — nyílt szavazással döntötték el, amely a pártvezetés akarata szerint ment végbe. A felmentés kimondása után felállt a kommunista Gólián András, és „éljen a polgármester!" felkiáltással fejezte ki a döntés feletti egyet nem értését. 1949. Azért kellett távoznia Salgótarjánból és Magyarországról, mert Rákosi nem szerette. A legendárium darabjai még szaporíthatok. Nyilván van több is. Más bizonyára másokat is tud, és az általam leírtakról nem tud. Ez a legendák természete, meg az is, hogy ugyan helyhez és időhöz kapcsolódnak, de hitelük már nem mindig bizonyíthat, mert a legenda: „1. népi hagyomány egy személy életéről, valamilyen eseményről, különösen valami erejéről, hősiességéről, bátorságáról, vakmerőségéről; 2. szentekről szóló elbeszélés; 3. kitalált történet, mendemonda;" Úgy vélem: Gólián András méltó arra, hogy róla legendák is szülessenek, a már meglévők összegyűjtessenek. 37