Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

Kapjunk pontosabb képet a munkásmozgalomban végzett munkájáról is. A korábban leírtak vegyesen tartalmaznak hiányos vagy kevésbé igazolható tényeket. Időrendben haladva azt kell megállapítanunk, hogy 1910-től végzett munkája révén az évtized végére már elismert munkásvezető, noha még alig tíz éve élt Salgótarjánban. 1918-ban is mindössze harmincöt éves volt. Az őszirózsás forradalom időszakában — 1918. november— tagja volt a helyi munkástanácsnak. Az évvégén, 1918. december 26-án megalakult KMP helyi szervezetének alapítója volt. 1919-es feladatvállalásához tartozik, hogy mint kommunista vezetőt képviselőként küldték a Tanácsok Országos Gyűlésére. A mozgalmas életet feltételező dátumok sora után meghökkentőnek tűnhet a megállapítás: kevéssé ismert e korszakban élete. Biztos fogódzót adhat az a tény, hogy 50 hónapot töltött az ellenforradalmi korszak különböző börtöneiben. A salgótarjáni kommunisták többségének letartóztatására 1919 végén került sor. Ehhez képest négy év és két hónap után szabadult. Tehát legkorábban 1923 végén, 1924 elején érkezett meg ismét Salgótarjánba. Mivel a bánya, személyesen Róth Flóris igazgató nem vette fel munkás állományába, kénytelen volt máshol elhelyezkedni. Álnéven — a bátyja nevén — a szlovákiai handlovai bányában rövidebb ideig dolgozott. A húszas évek második felében Földiák Lipót pékségében szorgalmaskodott. A nagy gazdasági világválság éveit követő lassú fejlődés időszakában ipart váltott: önálló pékséget hozott létre. Ekkor bérelte, később megvette azokat az épületeket, azt a telket, ahol a nevezetes Gólián pékség állt — a Jungmann udvarban. A harmincas évek közepétől — különösképp a világháború közeledtével jelentkező, szerveződő munkásmozgalmak idejétől — aktivizálódott, közelített a politikai élethez is. A harmincas évek utolsó éveitől ez a kapcsolat a negyvenes évekig, 1946 második feléig töretlenül megmaradt. Az 1944 nyarán internált munkásvezetőknek — amikor anyagi helyzete már megengedte — rendszeresen küldött élelmet. A harmincas évek második felétől nemcsak a munkások helyi vezetőivel, hanem az országos politika felé is tájékozódott. Jól? Rosszul? A tájékozódás ilyeténképpen történő alakulásának is sok oka lehetett. Életútjának, tevékenységének érdekes időszaka, hogy Hock Jánossal, később pedig Mónus Illéssel volt szorosabb kapcsolata. A személyes találkozásokon túl kiadványokat kapott tőlük. 34