Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

Önálló gondolkodóként közelített a korszak megyei viszonyaihoz, a változtatni akarás igénye fokozatosan megjelenik tevékenységében. Ez a magyarázata annak is, hogy szenvedélyesen kutatja nemcsak a megye, hanem az országos viszonyokat is. Szorgalmasan gyarapítja ismereteit. Úgy tűnik tudatosan és rendszeresen készült a további feladatai elvégzésére. „Évenként utazásokat tőn Magyarország minden részeiben, s alig van megye melyben nem lett volna. Ez utazások alatt a megyék jegyzőkönyveit szorgalmasan megtekinté, úgy minden nevezetesebb könyvtárt, s ahol csak valami világosságot szerezhete magának Magyarország közügyeiből, minden alkalmat hévvel ragadott meg." A közéleti—politikai ismeretgyarapítására jellemző tudatossága. Társai szerint: „A kereskedés valódi alapjairól, a váltójogról, a bankokról, a büntető és magánjogról, a státusz bölcsességről nem csupán Magyarországot, de a külföldet tekintve is bámulatos tudománya volt." Mindezt jól össze tudta egyeztetni általános ismereteinek — műveltségének gyarapításával. „Sok időt fordított ön személye mívelésére, tökéletesen a sajátjává téve a francia, olasz, spanyol és angol nyelvet, és pedig e két utóbbit minden nyelvmester nélkül. E nyelveken tudott folyvást beszélni, és Scheridán, Byron, Shakespeare, Mirabeau, Cervantes, Tasso, Goldoni és egyéb írók munkáiból sokat fordított. A portugál és svéd nyelvet annyira megtanulta, hogy ezen a nyelven írt könyveket is képes volt megérteni." Mindezek eredményeit: világnézetének formálódását nyomon követhetjük. A társadalmi fejlődésről, annak voltáról és a gyakorlat fontosságáról alkotott véleményét későbbi —az 1830-as évek végi — korszakában fejtette ki. Az 1825. első magyar reformkori országgyűlés egyik —a továbbiakra nézve lényeges döntése volt, amely a megyei rendeket arra kényszerítette, hogy vitassák meg azokat a reformpontokat, amelyek az országgyűlés menetében felvetődtek. Az 1828 és 1831 között folyó munkálatokat Sréter János is végigkísérte, és véleményt is fűzött a munka egyes és általános vonásaihoz. A munka megkezdéséről a következőket írta: „Nagy készülettel s igen rendszeres munkálódással fogott Nógrád az országos küldöttség vizsgáihoz. Mindenekelőtt egy számos küldöttség neveztetett ki ... A küldöttség nevezése legnagyobb szabadéi m űséggel eszközöltetett, mert valaki csak rendesen szokott gyűlésekbe járni, vagy részt venni a közdolgokban, vagy óhajtását mutatta, tagjaivá neveztetett." A torzsalkodás, személyeskedés még ilyen körülmények között sem volt — úgy látszik — kikerülhető, mert amint írta: „voltak elegen, kiknek 19