Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1991/1. szám (Salgótarján)

Miksztáh - Korrajz a tekintetes Vármegyéről és a tisztelt házról

meg egymást, hol az egyik a másikat, hol a másik az egyiket, és csak azt nem lehet tudni, melyikük volt a nő és melyikük a férfi." Hát csak óvatosan a nagypolitikával Miska fiam. Nem kell nektek mindjárt belekapnotok, ott van a derék vármegye, elég az! "A vármegye olyan mint az üveghuta, édes fiacskám. Itt a nagy masszából is tudnak apró üveget fúni, és a kis masszából is nagy fiaskókat. A vármegyének minden mindegy." Nagy dolog a vármegye fiacskám de még nagyobb a főispán benne. "A megyék rendszerint kétszer örülnek a főispánjuknak: mikor megkapják és mikor elvesztik." En nem tudom, hogy ti hogyan vagytok vele, de nekünk sok gondot okozott a megye. Mindig meg akartuk reformálni, de úgy, hogy ne változzon semmi. Tudtuk mi, "hogy mai alakjában a felelős minisztérium mellett nem állhat meg a mai megye s hogy annak önkormányzatát meg kell nyirbálni..." de hát mindannyian oly elfogultak voltunk, mintha nem tudtuk volna "egy korhadt intézményről volna szó, mely ázsiai közigazgatási állapotunk legfőbb oka..." "Hanem amint van, úgy van: késő már a vármegyét siratni, hát inkább keressük meg benne a nevetnivalót." De hát bármit teszünk, vagy nem teszünk, olyan mindegy "a magyar népnek sokkal jobb szíve van, hogysem valaha jó közigazgatása legyen. Látod, én is olyan vagyok mint minden magyar ember: egyforma az: "mind ellenzéki a vasúti kupéban s mind kormánypárti odahaza, mikor magában gondolkozik." Es ilyen jó szíve van az én palócaimnak is. Vigyázzatok magatokra fiú ott lenn. Ahelyett, hogy maskarát csinálnátok rólam, inkább magatokkal törődjetek, számoljátok meg a hadat megvagytok-e még. Hiszen fogytunk mindig is. "Napról napra kisebbednek a palóc hadak. Olyanok vagyunk a tót szájában mint a cukorka: egy-egy részecske minden lélegzetvételnél odatapad a nyelvéhez, míg egyszeresük egészen elolvad, elvész rajta." Gondolom, benneteket ily baj már nem fenyeget, békében éltek egymás mellett. Nekünk emellett még ott volt a muszka is. Tudtuk mi már akkor, hogy mi a legveszedelmesebb. "Az orosz rubel. Az orosz rubel, ez a rettenetes pénz, melynek csengése borzasztó, mint a halálharangé, szaga bűzös, mint a megaludt véré. A világpolitikát ma az orosz rubel csinálja. S ahol a népszabadság meghal, orosz rubelekkel kell a koporsóját kiverni." Szóval csak vigyázzatok édes fiam azzal a kiállítással, csak ne legyetek olyan okosok! "Valamikor én is okos embernek készültem. A prókátorság