Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1991/1. szám (Salgótarján)

"SIC FATA TULERUNT” Sztudinka Ferenc

Sic FflTR TULERUNT SZTUDINKA FERENC Gelléri Mór, a neves szakíró 1905-ben a következő szavakkal indította útjára a losonci Bicskei Zoltán nyomdájában nyomtatott Magyar Ipartörténet c. folyóirat első kötetét: "Ki vesz nálunk komoly munkát, pláne történeti munkát? És még a történelmi művek között is talán a legszerényebb hely jut a magyar ipar történetének". Pedig, folytatja, ki nálunk ipartörténetet ír, az. visszavezeti az olvasót "az üdítő friss forráshoz, melyből merítünk, melyből tanulunk és okulunk". S mintha a máról szólna értékelése: "A gyorsan szárnyaló kor idegei az izgató, a szenzációs olvasmányok felé fordulnak. Ezt keresi a napi sajtóban és a könyvpiacon egyaránt, s talán még a való életben is." Váteszként látja a megyei ipartörlénetírás jövőjét a kötet szerkesztője és egyben szerzője, írásunk szereplője, Sztudinka Ferenc is: "Vájjon meddig lesz nekem még a sors részéről megadva, hogy ipartörténeti munkálkodásomat folytassam és kifogja majd óly irányba a magyar ipartörténet irodalmát kultiválni, a jövő titka, mert hiszen az ipartörténetnek, amíg népek és nemzetek élnek, vége nincsen." Sztudinka Ferencről, a hazai ipartörténeti, üzemtörténeti kutatások egyik korai szerzőjének életéről, munkásságáról ezidáig csupán Sárközi Zoltán emlékezett meg.

1 A századforduló utáni évek üzemtörténetírásának "polgári-liberális" iskoláját megalalpító Sztudinka tragikus életútja tanulságoktól sem mentes, ezért példaértékű nógrádi kutatói pályát állít elénk. Sztudinka Ferenc a hajdani nógrádi mezőváros, később járási székhely, Gács községben született 1856. május 12-én. A szlovák-magyar lakosságú kisközség a Forgách-család egyik uradalmi központja is egyben. Gács adott helyet a Forgáchok és több megyei birtokos által 1767-ben alapított híres posztógyárGács 1856-1931 Losonc