Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1991/1. szám (Salgótarján)

100 éves a Palóc Múzeum - A Palóc Múzeum történetéből

Az intenzív munka Manga János kinevezésével kezdődött meg 1949-ben. Egy évvel később 1950-ben, sor került a múzeum államosítására, ekkor kapta a Palóc nevet, melynek gyakori emlegetésével már a két világháború közötti időben is találkoztunk a különböző iratokban. Mint a megye egyetlen múzeuma, más szakágakkal is bővült - a néprajzon kívül - : régészettel, természettudománnyal, de itt kaptak helyet az irodalmi, képzőművészeti, numizmatikai, helyi és a megye történeti gyűjteményei is. Az 1963-as esztendő fordulópontot jelentett a vidéki múzeumok történetében. Ez év május 1 -tői került sor a múzeumok decentralizálására, vagyis megyei kezelésbe adására, amely kedvezőbb anyagi kondíciót biztosított a gyűjteménygyarapításnak. 1970-ben a múzeumi igazgatóság székhelye Salgótarján lett, majd a következő évben került sor a gyűjtemények profiltisztítására. Az eddig a Palóc Múzeumba őrzött régészeti, képzőművészeti, helytörténeti, irodalmi és numizmatikai tárgyak a szécsényi és a salgótarjáni múzeumba kerültek azzal az álgondolt céllal, hogy a Palóc Múzeum a jövőben csak a néprajzi gyűjtő és feldolgozó munkának legyen az otthona. Később merült fel annak igénye, hogy Balassagyarmat történetére vonatkozó tárgyakat és dokumentumokat is gyűjtsük, őrizzük. így egészült ki kutatói létszámunk 1980-ban egy helytörténeti státusszal. A múzeumunkban őrzött néprajzi, helytörténeti gyűjtemények gyarapodásáról, összetételéről, a kiállítások, rendezvények témáiról, programjairól külön előadások szólnak. Előadásom végéhez közeledve számos egykori és jelenlegi munkatárs nevét kellene felsorolnom, akik lelkiismeretes munkájukkal, szorgalmukkal gazda gították a gyűjteményt, kiállítások rendezésével vonzóvá tették a látogatást, a szülőhely, a szűkebb táj távolabbi és közelebbi múltjának megismertetését, értékeinek feltárását. Nem tehetjük meg, hogy ma, a múzeum alapításának 100-dik évfordulóján ne emlékezzünk meg külön Nagy Ivánról, aki lelkesedésével, gyűjteményével, vagyonával járult hozzá történelmi őrző-és emlékhelyünk alapításához, fennmaradásához. Tisztelettel adózunk emlékének, és azoknak az elődöknek, akik számos kudarc után is újult erővel kezdtek a szervezéshez, a gyűjtemény gyarapításához, nemzeti kultúránk megmentéséhez. Múzeumunk történetének vázlatos ismertetésénél sem hallgathatunk el egy tényt. Tíz esztendővel ezelőtt, amikor az intézmény fennállásának 90. évfor-