Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1991/1. szám (Salgótarján)

Egy köznemesi értelmiségi fotográfiája

illetve rendes bírájává nevezték ki. Utána a kassai királyi ítélőtáblánál töltött be bírói posztot A Királyi Kúriánál kisegítő bíró volt 1895-ben, majd két évre rá a legfőbb közigazgatási bíróság ítélőbírája lett 9 Élete hátralévő részében már sem a megyébe, sem a szülőfalujába, Varsányba nem tért vissza. Halálozási évszámát a rimóci anyakönnyvekben való kutatás alapján sem találtuk meg. A Harmos Gábort ábrázoló fotográfia az osztrák eredetű Koller Károly (1838-1889) budapesti műtermében készült 10 A körülbelül negyvenéves férfi a fényképen szemben áll. Bal karjával a bársonyhuzatú támlásszékre támaszkodik, keze a díszmagyar ruházathoz ülő kard markolatán. Jobb kezében süveget tart Délceg tartása, nyüt szembenéző tekintete öntudatról, egyenes jellemről árulkodik. A jellemábrázolás mélységét tekintve fontos szerepet kapott a felvételt készítő fényképész is. A bécsi képzőművészeti akadémiát megjárt fényképész Koller Károly eredetileg rajztanárként indult ám hamarosaan a fotográfia terén ért el kiváló eredményt Az 1873. évi bécsi közkiállításon tűnt fel más fővárosi és vidéki fényképész kollégái mellett Itt sikeresen mutatta be az erdélyi, főleg a szász nemzetiség körében készített népviseleti fényképeit és színezett portréit A hivatalos elismerést a koronás arany érdemkereszt jelentette neki. Különösen nagy szakmai eredmény volt azonban, hogy a 19. századi ismert festő, Borsos József, aki maga is fotográfiai műtermet nyitott Pesten, alkalmazta Kollert Ez a tiszavirág életű társulási forma csak addig állt fent amíg Koller 1875. novemberében meg nem nyitotta a belvárosban a Harmincad utcában önálló műtermét Ettől kezdve ez az elegáns műterem lett az egyik leglátogatottabb és legkedveltebb budapesti "fényirda". A műtermet nemcsak a magyar nemesség és a tehetős polgárság kereste fel, hanem a politikai, kulturális élet kiválóságai és jeles közéleti személyiségek is. Koller Károly mint császári és királyi udvari fényképész a Habsburg uralkodóház magyarországi ágának a fényképésze is volt Művészi hozzáértéssel elrendezett portréi és csoportképei kizárólag műteremben készültek. A magyar fényképészetnek ezekkel a minőségi műtermi fényképekkel szerzett országos és világhímevet Az országos kiállításokon Szegeden 1876-ban, Székesfehérvárott 1879-ben, Triesztben 1882-ben, Budapesten 1885-ben - éremmel, díszokmánnyal tüntették ki munkásságáért