Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1991/1. szám (Salgótarján)

Későbronzkori sír Csesztvéről

Csesztvén, a Stalák dülö keleti részén, a már leégett dohányszárító pajták mellett van egy drótkerítéssel körbevett terület, ez a községi köztemető. Egy kis ravatalozó épület áll rajta, de a temetőt nem használják, hiszen mind a katolikusoknak, mind az evangélikusoknak van külön temetője a faluban. A területet Palman József bérli és minden évben kukoricát vet bele. A tavaszi és késő őszi terepbejárások során sok kőeszközt, neolitikus és későbronzkori kerámiatöredéket találtunk a temetőben. Az elmúlt évben a bérlő a nagy szárazság miatt hamarabb letörte a kukoricát, így lehetőségünk nyílt arra, hogy egy kutatószelvénnyel megnézzük, a lengyeli település kiterjed-e a staláki dombhát ezen részére. Az 5x3 méteres szelvényt a domb legmagasabb részén jelöltük ki. Már a legelső csákánynyomból is későlengyeli és későbronzkori cserepek kerültek elő. A szelvény nyugati fala mellett, 30 cm mélyen egy szórthamvasztásos későbronzkori sírt találtunk. A sír körül sötétebb sírfoltot nem észleltünk, hiszen a sírt kis mélységbe, a humuszba ásták bele. A művelés során az eke még leért erre a szintre, így az edények pereme és felső része sajnos sérült volt. A nagy szárazság miatt a rettenetesen kemény talajból egy tömbben, "földlabdával" emeltük ki együtt a sír edényeit. A hamvakat egy kupacban, az edényektől északra 20 cm távolságra találtuk meg. Miután az ásatási anyag a restaurátor műhelybe került és elkezdődött a leletek mosása, sikerült rekonstruálni a sírba tett edények elhelyezkedését. Összesen kilenc darab edény volt sírmellékletként a hamvak mellett. Legalul egy nagyméretű tál (1. kép), melybe a többi edényt beletették.