Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1991/1. szám (Salgótarján)

A múzeum helytörténeti gyűjteménye

Ma már számos iparos teljes szerszám- illetve műhelyegyüttese gazdagítja gyűjteményünket. (Legutóbb például az utolsó balassagyarmati köteles valamint az ugyancsak utolsó kádármester szerszámai kerültek tulajdonunkba.) De az egykori iparosok lakáskörülményeit idéző tárgyegyüttesek, a magánés közéleti tevékenységükre utaló fotók és dokumentumok terén is számottevő gyarapodás mutatható fel. Jelentősen gazdagodott a helytörténeti gyűjtemény az egykori megyei és városi hivatalnok réteg életére és működésére vonatkozóan. Ma már a főispánoktól a városi kishivatalnokokig terjedően fotók, dokumentumok, viseletegyüttesek és lakásbelsők állnak rendelkezésünkre, életmódjuk, tevékenységük dokumentálására. Az adat- és dokumentumtár gyors gyarapodását eredményezte a volt polgári értelmiségi rétegre, az iskolák, egyletek kulturális személyiségek életére és működésére utaló hagyatékok fölkutatása és begyűjtése. Ezek közül most csak néhányat említenénk meg, úgymint Antal Zoltán, Both Antal, Jeszenszky Kálmán hagyatékát. Ennek a gyűjteményrésznek a komolymérvű gyarapodásában különösen nagy segítséget nyújtottak a múzeumbarát-és a honismereti kör tagjai. Közülük is kiemelném Kovalcsik András tevékenységét. A polgári Balassagyarmat egyik legsajátosabb társadalmi rétegét a zsidó kereskedők jelentették. Ezen a területen tárgyi emlékeket, dokumentumokat fölkutatni, minden szándékunk és erőfeszítésünk ellenére sokkal nehezebb volt, a zsidóságot ért ismert tragikus események miatt. Annál nagyobb eredménnyel kecsegtetnek a zsidóság történetére vonatkozó levéltári kutatások. Jelenleg a megközelítőleg tizenötezer személyre vonatkozó adatbázis számítógépes betáplálása és feldolgozása folyik, melyből komolyabb publikáció megjelentetését tervezzük. Ezek a sikerek, melyekről még részletesebben szólni úgy gondolom más alkalommal, - például egy múzeumbaráti öszejövetelen - kellene. De szólni szeretnék, ugyancsak röviden, a kudarcokról és hiányosságokról is. Megemlítem, hogy elmaradtak az egykori Balassagyarmat két fontos rétegére a "lúdfertályi" parasztságra és a szerb kereskedőkre vonatkozó gyűjtő és kutató munkálatok. A legnagyobb hiányosságok azonban a földuzzadt helytörténeti gyűjtemény elhelyezésének terén mutatkoztak és mutatkoznak, ami elsősorban abból fakad, hogy a balassagyarmati várostörténeti gyűjtemény 1980 óta kiléphetett ugyan a korábban tiltott kategóriából, de napjainkig a támogatott gyűjtemények mellett csak megtűrtnek számított. Ezt számos adattal tudnám alátámasztani. Úgy gondolom ez a gyűjtemény mára már eljutott abba a stádiumba, hogy a megyei múzeumi szervezet más