Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1991/1. szám (Salgótarján)
A múzeum helytörténeti gyűjteménye
ran, múzeumunk működésének eddigi 100 esztendeje alatt mindig is rendelkezett helytörténeti értékekkel, mindig is voltak a múzeumhoz kötődő helytörténeti munkálatok. Az intézmény első és máig legnagyobb helytörténésze maga Nagy Iván volt, aki nemcsakgenealógusi és heraldikusi tevékenységet fejtett ki, hanem többek között O volt az, aki Balassagyarmat történetét először írta meg tudományos igénnyel. A helytörténet területén - igaz változó színvonalon, de - mindig akadtak, akik Nagy Iván nyomdokain jártak. Az intézmény eddigi főállású munkatársai közül a helytörténeti gyűjtemény legfőbb gazdagítója az 1950-es években Manga János, az 1960-as években pedig Zólyomi József volt. E gondolatok megfogalmazásakor Manga János kor és "kórtörténeti" jelentőségű helytörténeti felvételei idéződnek elém a fotótárban őrzött felvételek közül. Például azok, melyek az 1940-es évek végi gyarmati vásárok hangulatát adják vissza, vagy azok, melyeken a seprűgyári dolgozók - a pártmunkás vigyázó és fürkésző tekintetével a háttérben - békekölcsönüket jegyezték. Milyen furcsák és elgondolkodtató viszontlátni azokat az "50-es évekbeli" május 1 -i felvonulásokról készült felvételeket, melyeken a néhány évvel korábban még békés polgári életüket élő egykori iparosok, kereskedők, hivatalnokok és értelmiségiek lódenkabátban Rákosi és Sztálin képet cipelve kényszeredett optimizmussal az arcukon vonulnak el Manga János fényképezőgépe előtt. De említhetnénk Zólyomi Józsefnek az 1960-as években készült felvételei közül is néhányat, mint például az első utcai neoncsövek felszerelésének eseményét vagy éppen az ugyancsak első, emeletes tanácsi bérlakások megjelenését rögzítő fotókat, stb.... A hivatásos muzeológusok mellett azonban mindig is voltak olyan külső munkatársak, akik ugyancsak gazdagították a várostörténeti gyűjteményt ill. várostörténeti kutatásokat folytattak. Elég talán csak a régebbi időkből Völgyi (Wágner) István, Both Antal, Jeszenszky Kálmán, Antal Zoltán nevét említenem. Az utóbbi évtizedekben pedig a múzeum legfőbb "külsős" munkatársai Szűcs Ernő, Vojtkó István, Kovalcsik András és Reiter László voltak. Az Ö munkásságuk révén tudjuk fölidézni, például a kis szerb templom bejárata fölötti hajdani pántokra tor eredeti állapotát, rég lebontott épületeket vagy évtizedekkel ezelőtti kulturális eseményeket stb., melyek ma már pótolhatatlan értéket jelentenek. De múzeumunk nemcsak helytörténeti fotótári gyűjteménnyel rendelkezett, hanem számos értékes tárgyi emlékkel is. Úgymint az egykori kalapos céh ládájával, a balassagyarmati Ipartestület gyönyörűen hímzett zászlajával, a jótékonykodó skarabeusz Asztaltársaság asztal-
