Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1991/1. szám (Salgótarján)
Néprajzi gyűjtőtevékenység a Palóc Múzeumban
tudunk, az jól példázza a néprajzi tárgygyűjtés korábbi, még a millineumi lelkesedésben gyökerező felfogását, amely a vidéki múzeumokban a két világháború között is meghatározó volt. Cél: a sajátos nemzeti karaktert reprezentáló (vagy legalábbis ilyennek hitt), javarészt díszített tárgyak, unikáliák megszerzése. Ezeknek nevén, lelőhelyén kívül, legfeljebb - óvatosan kezelhető - kormeghatározásukat rögzítettek elődeink. Ami miatt mégis említést érdemel a háborús pusztítást átvészelt mintegy 600 tárgy, az keletkezésük kora, illetve az az objektív körülmény, hogy utóbb már ilyen tárgyakat csak elvétve lehetett terepen találni. Országos vonatkozásban számontartott pásztorművészeti anyagunk legkvalitásosabb darabjai innen valók, korai, díszített kerámiáink javarésze úgyszintén. A nem egészen 1000 db megmaradt negatív is számottevő értéket képvisel. Olyan munkafolyamatokat, szokásokat, viseleteket rögzítettek ezek a felvételek, amilyenek megörökítésére később már egyáltalán nem volt lehetőség. A második világháborút követően a Palóc Múzeum gyűjtőterülete egybeesett a közigazgatási megyehatárral. Átmeneti zónák azonban nyugati és keleti irányban egyaránt vannak, továbbá a Csehszlovákiához tartozó határmenti magyar sáv is ide értendő. A jelenlegi gyűjteményünkben őrzött tárgyak kb. 2/3-a a múlt század vége, századunk első fele között keletkezett. A szerencsésebb sorsú vidéki gyűjtemények anyagához viszonyítva, ezek "fiatal" tárgyaknak számítanak. A vidék történelmi adottságai között azonban a paraszti tárgyi világ alakulása részint lassabb ütemben haladt. Részint pedig e körülmények sok vonatkozásban régebbi formák, anyagok, technikák kényszerű konzerválódásához is hozzájárultak, így tárgyaink segítségével - gondos összehasonlító, illetve levéltári kutatást feltételezve - korábbi időszakok gyakorlatába is betekintést adhatunk. A modern muzeológia már jóval körültekintőbb, alaposabb adatfelvételt ír ellő a néprajzi tárgyak gyűjtésekor. Tisztáznunk kell, mi a tárgynak (és egyes részeinek) a helyben használatos, népi elnevezése - nemzetiségi településen természetesen több nyelven. Anyaga, technikája? Ki, hogyan, mikor készítette, illetve hol, mikor, milyen körülmények között szerezték be? Hogyan, mire használták? Ha később már nem az eredeti rendeltetéssel funkcionált, akkor hogyan? Milyen más tárgyakkal állt összefüggésben és hogyan? Megléte az adott gazdaságban, háztartásban, illetve az, hogy hány hasonló darab volt egyidejűleg belőle, mennyiben függ össze tulajdonosának vagyoni állásával? Mióta és miért szorult ki a használatból? S a tájékozódási pontok a
