Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1991/1. szám (Salgótarján)

Törökországi barangolások

jelentkezik. Tulajdonképpen ez a születési helye az alacsonyabb térszínek tufapiramisainak. Kirándulásom során természetesen rengeteg személyes élményt is szereztem. Rögtön érkezésemkor az autóbuszról leszállva szokatlanul rámenős egyének gyűrűjébe kerültem, akik a panziók és motelek számára gyűjtötték a "nyersanyagot" és szinte valamennyi nyugati nyelven ecsetelték vendégfogadójuk előnyeit. Csak egy kegyes hazugság segítségével sikerült szabadulni tőlük (hogy egy itteni barátomnál fogok aludni). Végigjárhattam Göreme utcáit, ahol a sziklákba vályt barlanglakások egy részét még ma is lakják. Megkóstolhattam a messze földön híres kappadókiai kajszibarackot, melyet június végén ponyvákon a napra téve aszalnak mégpedig mázsaszámra. Megfordultam a Zelve-völgyben, ahol kísértetvárosként üresen állnak az utolsó görög falu házai. Lakóit 1922-ben karhatalommal telepítették ki az egységes nemzetállamról álmodó ifjútörök vezetők. Végigfényképezhettem a "Barátok-völgyét", ahol a tündéri kémények a legérdekesebb alakúak: csúcsuk kiszélesedik, mintha kucsmát viselnének. Belsejük apró görög sziklatemplomokat rejt, melyekben falfestmények és feliratok is felfedezhetők. Végül, de nem utolsó sorban beszélhettem egyszerű és kedves török emberekkel, akik azonnal észrevették, hogy nem tartozok a jólöltözött nyugati turisták közé és be-behívtak egy pohár teára, amikor fáradtnak láttak. Amikor esteledett Göreme gyümölcsösében felkerestem egy üres mesterséges barlangot. Gyors takarítás után leterítettem a hálózsákomat és az. éjszakai madarak csendes neszelése közepette elaludtam. dr. Hír János