Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/2. szám (Salgótarján)

XV. Nógrád Megyei Honismereti Tábor, Mátraalmás, 1990.

készítették összegzésünk vázlatát, s ennek alapján gyúrtuk eggyé a 9. napon a külön-külön megszerzett ismereteinket, benyomásainkat, érzéseinket . Eredményeink 1. Megállapítottuk, hogy az almásiak nem igazi parasztok, sosem voltak azok. Egyrészt a falu betelepítése ipari munka köré /huta/ szerveződött, s az első lakók ipari /szak/ munkások, erdei munkások voltak. Fő megélhetésüket nem a földmüvelés és állattenyésztés biztosította sem akkor, sem ma. Bár nem parasztok, életmódjuk, kultúrájuk mégis leginkább paraszti jellemzőkkel bír; s e vonásokat máig megőrizték. Megrekedtségük legfőbb okát e több mint kétszázados konzervatív félparaszt - félmunkás mivoltjukban véltük fellelni. 2. E kérdéskörre jórészt választ ad, amit fentebb jeleztünk. Azt tapasztaltuk, hogy nem tudták kihasználni sohasem kétféleségüket, két lábon állásukat: nem tudtak betörni az ipari munkába, melyre szakértelmük a kezdeti időben leginkább feljogosította volna őket /üveggyártás, vasútépítés/, s talán lehetőséget biztosított volna a társadalmi értelemben vett előrelépésre; sem igazi paraszttá nem váltak, máig hiányzik a mezőgazdasági szakértelmük, amely e viszonylag mostoha környezeti viszonyok között is több lehetőséget rejt, mint amennyit valaha is kihasználtak. /Mindennek igazolásához elemeztük a megszerzett tényeket, ezek ismertetése azonban csak egy bővebb tanulmány keretei között lehetséges./ 3. A falu társadalma vajmi keveset változott tulajdonképpen máig, s még kevesebb változás lenne tapintható, ha a kitelepülés, mint történelmük során a legnagyobb változás, nem éri őket. 1947-ben a falu kb. 8oo lakosából 2/3 rész Szlovákiába települt át, sa megmaradt, mintegy 25o főre várt az a feladat, hogy megcsonkult társadalmát újraszervezze. Hogy ez nem igazán sikerült, az valószínű, mi az elvándorlás és az alkoholizmus fő okának éppen e sikertelenséget véljük. Fontos itt megemlíteni, hogy a falu társadalma ebből a távlatból szinte homogénnek tűnik, különösebb társadalmi egyenlőtlenséget nem tudtunk felfedezni /egy-két kivétellel/, s így van ez a mai napig.