Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/2. szám (Salgótarján)

XV. Nógrád Megyei Honismereti Tábor, Mátraalmás, 1990.

így az időhatár az 186o-as évektől napjainkig terjedő 13o évet fcgta át. Mivel nagy a családok közötti házasságok száma, ezért az elkülönítésben segítséget nyújtott a ragadvány-, vagy csak egyszerűen megkülönböztető nevek összegyűjtése is. Természetesen igyekeztek a tábor lakói az egyes személyek születési, halálozási időpontját is megtudni, amely szintén - főként az azonos nevaek esetében - támpontot jelentett, bár itt tapasztaltuk a legtöbb bizonytalanságot. Gondot okozott még, hogy az 1946-47-ben kitelepültek családi viszonyaira - hacsak nem közvetlen családtag volt - már kevesen emlékeztek. A felhalmozott jelentős mennyiségű adat, információ rendszerezését még a táborban sikerült elvégezni. Ennek során - mivel a részletes elemzésre nem jutott idő - bizonyos tendenciákat megállapítottunk és kiderültek a hiányok is. Ezek vázlatpontszerüen a következők: - Az "őshonos családok" közül a legtöbb ágra a Gembiczki család szakadt. Már a múlt század közepén - az emlékezet alapján - hat-hét ágat lehet elkülöníteni, amelyek megkülönböztető nevet viselnek: honvéd, huszár, kopasz, kis, kőműves, stb. Ilyen nevek használata más családoknál nem jellemző, csak a Strokoknál fordul elő még elvétve. Azonban kevés azon családok száma is, amely generációkon át használja ezt. Kettő olyanról tudunk, amelynél az 193o-as években megkülönböztető névből vezetéknév lett: Honvéd és Galambos /eredetileg Gembiczkiek voltak/. - Az 186o-7o-es években jelentkezik néhány uj család, azonban nem betelepülés, hanem házasodás révén. így Albertus Pál az 187o-es évek elején Gembiczki Annával kötött házassága során került ide Párád óHutáról. Az Odlerek az egyik hasznosi hutából, Almássy-hutából /ma: Mátraszentistván/ származtak. A Gyurkók idekerüléséről nincs adatunk, míg a Szókupok valószínűleg parád-ujhutai származásúak. Eddigi adataink szerint - a Gyurkó család kivételével - nem vertek gyökeret a faluban. Ennek egyik oka minden bizonnyal, hogy többségében leányutódaik voltak. Az 193o-as években született generációnál szintén megfigyelhető, hogy ugrásszerűen megnő ez együttjár - főként nők esetében az elköltözéssel is. - A legjobban vizsgálható időszakban/kb. 188o-194o között/ a falun belüli házassági kapcsolatokban legkevésbé a Draveczki család vesz részt. Körükben arányaiban a legjelentősebb az újonnan megjelenő családok második generációjával kötött házasság. Ugyanakkor legtöbb a