Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/2. szám (Salgótarján)

"Salus rei publicae suprema lex est" - Roth Flóris /1865-1955/

tette ki. /14 Nógrád és Hont k.e.e. vármegyék megyebizottságának örökös tagjává 1938. június 8-án választották. /15 A bánya és a város vezetősége 1938. március 26-án búcsúztatta el a nyugdíjba vonuló Roth Florist, aki munkában eltöltött idejére visszaemlékezve a következőkkel köszönte meg az üdvözléseket: "... a bányaigazgatónak itteni munkatere nem volt túl puhán megágyazva, pozíciója nem volt nagyon irigylésre méltó, ha komolyan vette a feltornyosult nehézségek leküzdését és a küzdelemben nem akart alul maradni." /16 Rothnak az irodalmi munkássága a szaklapokon kívül a Magyar Állami Földtani Intézet Adattárában tanulmányozható. Ugyanis mint fiatal mérnök a bányamüvelés, a szállítóberendezések korszerűsítése terén tevékenykedett, majd mint központi bányaigazgató döntő szava volt a salgótarjáni, nyitrai /hadnlovai/, dorogi, pécsi és petrozsényi bányák telepítésénél, működtetésénél. Nevéhez kapcsolható megyénkben a zagyvarónai /vízválasztói/ villamos erőmű bővítése, a kisterenyei, kazári bányák megnyitása, a modern öt új szénosztályozó megépítése, a szénterületek, szénjogosítványok megszerzése ill. kiterjesztése. Salgótarján várossá fejlődéséhez támogató szándékkal állt, megértő,segítő partnere volt dr.

Förster Kálmán polgármesternek, akihez baráti szálak is kötötték. Nemcsak szaktekintélyként, hanem a kulturális és szociális intézmények mecénásaként is ismert volt. /17 Roth Flóris jelmondata, amelyet a címben idéztünk, hogy "A köz java a legfőbb törvény" ezek után úgy gondolhatjuk érthetővé vált. Ezt mindvégig vállalta és teljesítette. Idejének minden percét a munka, családját a bányászok nagy közössége jelentette. 1955. március 17-én 9o évesen a Békés megyei Mezőberényben hunyt el. /18 Hibei Sz.Ferenc Jegyzet 1. Bányászati Lapok. 1955.lo.sz.559.o. /A továbbiakban: BL/ Magyar Életrajzi Lexikon. Bp. 1969. II. k. 538.o. /A továbbiakban MÉL/