Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/2. szám (Salgótarján)

Őskori kagylóékszer lelet

őskori KMLÓÉKSZER LELET Az elmúlt év őszén egy kiemelkedő jelentőségű kagylóékszer le­let került a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum régészeti gyűjtemé­nyébe. Az ékszereket Balogh Zoltán kollégánk hozta, aki mindössze annyi információt tudott szolgáltatni, hogy a tárgyakat Ecseg fa­lu Kozárd felé eső részén találták házalapozás közben, de a leletek felszínre kerülését nem jelentették a múzeumnak, mivel a találók attól féltek, hogy lebontjuk a felépített házukat. Hozzá is többszö­rös áttételen keresztül jutott el ez a gazdag lelet. Mivel más segítség, egyéb tárgycsoport, például kerámia nem állt rendelkezésünkre, a tárgyak tipológiájából kiindulva határoztuk meg az ékszerek korát, következtetve előkerülésük helyére. A leletet meg­vizsgálva azonnal megállapítottuk, hogy hasonló tipusú, tengeri kagy­lókból készült ékszereket a neolitikus lengyeli kultúra temetőiben találunk sírok mellékleteként. Már Wosinszky Mór is a kultúra névadó lelőhelyéről ugyanezeket a tipusokat közölte 1891-ben az Archeológiai Értesítőben /Wosinszky 1891. 158-16o./. Az ékszereket három tárgycsoportra lehet osztani: 1. Kagylócsüngő 2. Karperecek 3. Gyöngyök 1. Kagylócsüngő /1. kép/: loxlo,4 centiméteres nagyságú. A teljes kagylóhéjat felhasználták a csüngő elkészítéséhez, két helyen átfúr­ták egymással szemben a kagyló vastag pereme alatt. A lengyeli kul­túra aszódi temetőjében a kagylócsüngő csak a gyermeksírok mellék­lete volt /Kalicz 1985.58./. 2. Karperecek /2. kép/: a leletegyüttesben egy telj esen ép és egy töredékes darab található. Az ép karperec 9,5x7 centiméteres nagyságú a közepén lévő átfúrás ovális alakú. A töredékes darab vékonyabb héjú kagylóból készült. E tárgyakat a sírokban mindig a felkaron ta­lálták /Kalicz 1985.57./.

Next

/
Thumbnails
Contents